2007. június 30., szombat

Fények a föld gyomrában

Körutazásunk egyik legcsodálatosabb állomása a Waitomo barlang volt. Az Északi sziget közép-nyugati részén különleges mészkő képződmények adnak otthont még különlegesebb élővilágnak.

A Waitomo barlangtúra hagyományos cseppkőbarlang bemutatóként kezdődik. Aki már járt cseppkőbarlangban, annak ismerős lesz a környezet, az elengedhetetlen "az a rész pont úgy néz ki, mint..." típusú viccekkel fűszerezve. Ebben a barlangban például van egy nagyobb képződmény, ami pont Bob Marley fejére (hajára) hasonlít hátulnézetből.

Egy cseppkőbarlang önmagában is felemelő látvány a szédítő magasságaival és mélységeivel, a különböző cseppkőformációkat nem is említve. Konkrétan ezt a barlangot viszont nem ezért látogatják. A barlangtúra második szakaszát egy nagyobb, kb. húsz fős csónakba szállva, egy barlangi folyón vaksötétben lavírozva töltöttük, és nem győztünk gyönyörködni a csillagos égbolt szépségében. Azzal a kis különbséggel, hogy itt a csillagokat kicsiny, világító állatkák képviselték, amik a barlang mennyezetén laknak, és a kis lámpásukkal a barlangba tévedt rovarokat (újonnan a turistákat is) csalogatják magukhoz, lakomára invitálva őket. Él ugyanis Új-Zélandon egy lehetetlen állatfaj (egy rakás másik lehetetlen állatfaj között), a világító kukac, amelyik ebben a barlangban kifejezetten kedvező körülményekre talált (a folyó sok rovart sodor be a nyirkos, hűvös barlangba, így bőven van mit enni), és így nagy számban igen impresszív látványt képes produkálni. A biolumineszcenciát már ismerhetjük a Szentjánosbogár jóvoltából, ám ilyen léptékben csak kevés helyen megfigyelhető a jelenség.

Érdekes maga a kukac életciklusa is: kb. három évig világító kukacként üzemel, majd bebábozódik, és valami szunyogféle állattá alakul át, csak hogy rövid, néhány napos élete alatt gyorsan gondoskodjon a következő generációról és meghaljon. Sok ilyen szúnyog végzi be a világító kukacok ragacsos rovarfogó cérnaszálain.

Sajnos (illetve a kukacok örömére) fényképezni nem szabad a barlangban, leginkább azzal az indokkal, hogy a fényképező turista garantált katasztrófa, mert nem néz a lába elé, megbotlik, megcsúszik, kárt tesz magában és a barlangban. Azzal mindenesetre én is egyetértek, hogy ilyen gyenge fényviszonyok mellet csak profi géppel, állványról lehetne bármi értelmeset fotózni, és így a kukacoknak sem kell villanó vakuk fényét elviselni néhány nemsikerült kép kedvéért.

Nincsenek megjegyzések: