Az első hónap

Pukekóink örvendeznek, mert már egy egész hónapja minden nap tutujgattuk őket, s jól esik nekik ez az odafigyelés. A Pukekó Kaka pont egy hónapja indult, akkor épp a diploma honosítás eredményeire vártam, s kínomban, hogy mennyire lassan telik az idő, elkezdtem firkálni. Éppenséggel volt is miről, így utóbb visszaolvasva.

Szót ejtettem madarakról (eddig a pukekó, a weka, a kereru, és a kea került bemutatásra), megemlékeztem a márciusi Új-Zélandi körutazásunk néhány állomásáról (Matamata, Waitomo, Otorohanga, Punakaiki, az Otago félsziget, és a mesés Milford Sound került eddig szóba), leközöltem néhány érdektelen hírt új köntösben, próbáltam mókásra fogni néhány viccel a dolgot, megemlítettem pár egészséggel kapcsolatos témát is, és végül, de nem utolsó sorban, beszámoltam a vízumügyintézéssel kapcsolatos fejleményekről. Pukekóink mindeközben megjárták a blogtornát is, igaz, kieső ágon.

Mindeközben olvasótáborom töretlen emelkedését láttam a statisztikában, aminek külön örülök, így legalább nem csak magamat szórakoztatom.

Ami talán vicces, milyen dolgokra kerestek azok, akik tényleg csak véletlenül kerültek ide: volt, aki "Kaká képei"-t nem találta, valaki pedig a "tengerparti kukkolás" helyett kapott valami mást, mint amire szerintem számított. A legtöbben azért, ha jól láttam, találtak valamit, ami őket tényleg érdekelte.

Az első hónap hát így telt, a folytatás is valami hasonló lesz, remélem mindenki örömére. Blogra fel, Kiwik és majdnem Kiwik, ja, meg Pukekók, mindenek felett!