Matheson tó

A Matheson tavat Déli sziget egyik gyöngyszemeként tartják nyilván. Nekünk a Franz Josef és Queenstown közötti szakaszunk egyik állomása volt.

Az időjárás kiszámíthatatlansága folytán persze sikerült esőben odaérni, de a beígért látvány miatt néhány utazótársunkkal együtt bátran bevállaltam a húsz perc sétát az esőerdőn át a buszparkolótól a beígért csodálatos látványt nyújtó stégig. Nem nagy út, mégis a koraőszi eső igencsak hidegnek bizonyul. Az ausztrál diáklány, aki szintén megpróbálta, de csak papucsban, mert az egyetlen cipője még előző nap ázott át, hamar feladja és visszafordul. Körülöttünk mindenhol nedves vegetáció. Az esőerdőben az a szép, hogy akkor is lenyűgöző, amikor zuhog az eső, sőt, talán még zöldebb is olyankor, mint egyébként. A rendesen elázott páfrányfák, a faágakról lógó, esőcseppektől taknyos zuzmók és mohák, a csuronvizes, ám annál mélyebb zöld falevelek már-már magukkal ragadják az embert valami leírhatatlan őselem-tudat állapotba, csak a cipőm ne ázott volna be mindeközben. Nem baj, az ámulat és a kiváncsiág hajt tovább az ösvényen.

Kissé elszomorodtam, amikor aztán a dzsungelből kiérve végre megláttam hogy a tó igazi ékessége, a felszínén tükröződő hegyek képe bizony aznap szabadságra ment, s helyette csak a képen is látható szürke fodrozódás maradt. Pedig a hegyek igazán nagyon sokat igérnek. Néhány fotót azért futva megejtek, aztán irány vissza, mert a busz hamarosan indul tovább. De jó, hogy van ott egy váltás zokni száraz cipővel.