Akár a Skót Felföld is lehetne

A Tekapo tó a Déli Sziget közepén, hegyekhez közel, síkságok szomszédságában helyezkedik el. Mivel mindentől távol esik, odavezető utunk hosszú síkságokon keresztül amolyan "ott vagyunk már?" érzéssel telt, majd lassan előbújtak a Déli Alpok hegyvonulatai is a távolban, csak hogy a Cook hegyet ne láthassuk a ráboruló felhősapka miatt. Eközben már messziről feltűnt egy jellegzetes domb, amiről aztán később kiderült, hogy egy csillagvizsgálónak ad otthont, és mindjárt mögötte van a Tekapo tó is.

A kicsiny településbe érve első utunk a Jó Pásztor Templomához vezetett, ami amolyan kisebb kőkápolna, és inkább a panoráma részeként érdekes, egyben elengedhetetlen része minden a tóról készült képnek is. Mindjárt mellette van egy híres juhászkutya szobra, azt is sok innen származó fényképen lehet látni.

A tó maga gyönyörű, mélykék színben pompázik (épp hétágra sütött a nap), amelyen csak emel a környező dombok, hegyek fenyves borítása, a tó vize viszont kissé hideg volt, így fürdőzők nemigen akadtak.

A település mindösszesen néhány boltocskából, egy kocsmából, és pár házból áll, valamint kicsit odébb pár hevenyészett kemping van még, így itt inkább a csendre, elvonultságra vágyók fognak nem unatkozni. Van a boltok mögött egy kilátó terasz, ahonnan szuper képet lehet csinálni a templomról és a környező tájról.



Megérkezésünk épp Szent Patrik napra esett, így hát az Ír hagyományoknak megfelelően zöldbe bújtunk, és így mentünk kocsmázni. Na jó, bevallom, egy ausztrál gyömbérsört ittam csak, meg mégegyet, mert ízlett. Úgy vicces, hogy talán ezzel a hangulattal együtt, de maga a táj is olyannyira a Skót Felföld képeire emlékeztetett.

A környéknek van még egy nevezetessége, a csillagvizsgáló, ahova kevés pénzért esténként kis túrát szerveznek, és ahol minden hónapban van nyílt nap is, amikor a környéki egyetemről is jönnek előadók. Sajnos nekünk befelhősödött estére az idő, így ezt a programot kihagytuk, pedig nem sok fény zavarta volna meg a csillagokét.

Helyette gondoltam majd másnap reggel korán kelek, és majd csinálok szép napfelkelte fotót, ami egész jó ötletnek tűnt azt leszámítva, hogy reggel az ég sűrű felhők mögé bújt addig, amíg el nem indultunk tovább Christchurch felé. Na mindegy, korán reggel a kertben alvó, fészkelődő huszonegynéhány vadkacsa így is muris látvány volt.