Egy kis földrajz

Új-Zéland a Déli szélesség 34. és 47., valamint a Keleti hosszúság 165. és 180. fokai közt helyezkedik el. Mivel ez Európához képest a Föld átellenes oldalára helyezi, nem kell csodálkozni azon, hogy jónéhány dolog font pordítva van, mint az öreg kontinensen.

Fontos leszögezni, hogy a gravitáció itt is "lefele" húz, így senki és semmi nem áll a feje tetején a Földhöz képest, leszámítva talán azt az elfuserált vadászrepülőgépet, amelyik a stabilizáló rendszerében ejtett szoftverhiba okán az egyenlítőn áthaladva minden alkalommal csinál egy 180 fokos fordulatot a hossztengelye körül.

Abból, hogy Új-Zéland a Déli Féltekén, pontosabban a Baktérítőtől délebbre van, több dolog is következik.

Az egyik, hogy a Nap nem Délről, hanem Északról süt, így a lakás északi ablakai a világosabbak, a moha pedig a fák déli oldalán nő jobban. Ezt nem árt észben tartani az Európai szabványok szerint építkezni vágyóknak még a tervezés idején.

A másik, hogy az évszakok is fél év csúszásban vannak, tehát amikor Európában cudar telek vannak, akkor Új-Zélandon tombol a nyár, és viszont. A tavasz-ősz kevésbé észrevehetően, de ugyanúgy fordítva van.

Mivel a naptár megegyezik az Európában használttal, a Karácsony - ez az eredetileg közvetlenül a legrövidebb napot követő pogány ünnep, amire később rárakódott sok más ünnep is - teljesen kicsavartan, a leghosszabb napokra esik, ami Európai szemmel kissé szokatlan. Sőt a nyári szünet is Január-Februárban van.

Az átellenes elhelyezkedésből adódó időzónabeli különbség pedig még megfejelődik az energiafelhasználás csökkentésére kitalált, amúgy is keszekusza téli-nyári időszámítások adta órás eltérésekkel. Így március végétől szeptember végéig 10, október végétől március elejéig 12, a két átmeneti időszakban pedig 11 óra eltérés van Európához képest, Új-Zéland javára.

Új-Zéland államformája leginkább egy kettészakadt magassarkú csizmára hasonlít (aminek a talpa Északra néz), de ebből leginkább semmi sem következik.

Az időjárását viszont egyértelműen a tengerek, és az Antarktisz viszonylagos közelsége határozzák meg. Az Északi Sziget szubtrópusi éghajlata enyhe, ám esős telekkel és kellemes nyarakkal bír, míg a Déli Sziget már kicsit zordabb, télen nem ritka a havazás sem, nyáron azonban ugyanúgy kellemes tud lenni. Főleg a nyugati oldalon rengeteg eső esik, aminek egyenes következménye a csodálatosan zöld, buja, mérsékelt égövi esőerdők léte.

Különleges időjárási tényező, hogy az Antarktisz feletti hideg légrétegekben kialakult ózonlyukon betóduló erős UV sugárzás Új-Zélandon is komoly kockázatot jelent a sápadtarcú Európaiak bőrének, bár ez mostanra már Európában is egyre nagyobb gondot kezd jelenteni.

Nem árt még megemlíteni, hogy az Északi Sziget egy része egy törésvonalon helyezkedik el, aminek következtében nem ritka jelenség a vulkanikus aktivitás, ami az idő túlnyomó részében hőforrásokban és kénköves gázokban merül ki, az is csak egyes területeken, erről híres például Rotorua környéke, de akadnak még a mai napig is aktív vulkánok is.

Új-Zéland földrajzi izolációjából (a legközelebbi kontinens 2000 kilométerre van) adódik különleges élővilága. Az 1300-as éveket megelőzően ember nem járt még a szigeten, de még csak emlősállatok, sőt, kígyók sem. A sziget buja esőerdejei a madarak zavartalan birodalma volt. Napjainkra az erdők legnagyobb része birkalegelővé vált, a különleges madarak többsége már eltűnt, és jónéhány emlősfaj vette át helyüket. Hasonlóképp a növényzet is sokat változott az elmúlt néhányszáz évben, ám még így is jócskán van csak itt látható különlegesség.