Isten állatkertje

Volt ma egy elég rossz hír a sajtóban, itt meg itt. Aki eddig még nem látott Keát élőben, az mostmár Budapesten nem is fog, pedig keddig megtehette volna a Fővárosi Állatkertben.

Volt az állatkertnek ugyanis három Kea madara egy nemzetközi program keretében, abból a 140 Keából, amelyek 44 állatkertben szétszórva lennének hivatottak emelni e ritka Új-Zélandi madárfaj egyedszámát.

Aztán valami elfuserált, zavart elméjű, önjelölt herpetológus hozta a megunt kétméteres tigrispitonját, ami mellesleg veszélyes kígyófaj, így tartása is engedélyköteles, és "szabadon eresztette", mindezt hol máshol, mint az állatkert madárházában. Ha az volt a célja, hogy élelemben gazdag környéken hagyja kígyóját, akkor azt elérte. A piton ugyanis nem unatkozott, az első ott töltött éjszakája során megfojtotta mindhárom Keát, és épp enni kezdte volna az egyiket, amikor az állatkerti gondozók rátaláltak.

Az ilyen agyatlan, barbár tettről sajnos más nem jut eszembe, csak az a mondás, miszerint nem az a baj, hogy nagy az Isten Állatkertje, hanem az, hogy túlságosan is alacsony a kerítés. Ezúton kérnék meg minden idiótát, aki divatból tigrispitont tart otthon, hogy ha megunta a kígyóját, inkább saját hálószobájában eressze szabadon, lehetőleg úgy, hogy előtte kiéhezteti a dögöt, mert ezzel nagy szolgálatot tenne Földünk élővilágának minőségbeli javítása érdekében, és ezen cselekedete által még akár értelmet is nyerhetne az amúgy elfuserált élete.