Dunedinből a Tekapo tóhoz vezető buszutunk egyik pihenője a Moeraki Boulders nevű helyen volt. A hely a tengerparton lévő különös geológiai képződményeiről ismert.
A Moeraki sziklák a tengerpart homokjában elszórtan nyugvó gömbölyű, 2-3 méteres átmérőjű kőtömbök. Érdekes mintázatuk, és alakjuk folytán olyan látványt nyújtanak, mintha épp óriás teknősbékák aludnának a parton.
Eddigre már hozzászoktam, hogy Új-Zélandon az időjárás sosem marad nyugton, így már meg sem lepődtem azon, hogy a nap, ami egész úton sütötte a buszt, ekkorra úgy döntött, hogy bebújik egy felhősáv mögé, ahonnan nem is jött elő a pihenő ideje alatt. Végül be kellett érnem árnyékteknősöket ábrázoló fényképekkel, de végülis ez is jobb, mint a semmi.
A sziklák olyan nagyon sok mindent nem csináltak, amíg ott jártunk, így ahelyett, hogy hosszasan taglalnám a hullámok morajlását, inkább a kőtömbök formájánál nem kevésbé érdekes kialakulásukról idéznék egy ismertetőből.
A Moeraki sziklákat nem a folyók és tengerek ereje formálta gömbölyűvé. Ezeket a sziklákat az úgynevezett szeptáriás konkréciók közé sorolják, amelyek az ősi tengerek üledékeiből formálódtak, a gyöngyhöz hasonló módon, ahogy egy központi mag köré rakódtak az anyagrétegek. A gyöngy esetében ez a mag egy homokszem, amely a kagylót irritálja. A sziklák esetén ez egy fosszilis héj, csont- vagy fadarab. A tenger meszes ásványai idővel a mag köré gyűltek, és a konkréció tökéletes gömb formájúvá nőtt. Átmérője elérheti a 3 métert is.
Az eredeti iszapos tengerfenék azóta felemelkedett, és parti szirteket alkotott. A szirtek eróziójával előkerültek ezek a három tonnás szikladarabok, amelyek most szétszórva nyugszanak a tengerparti homokban. A szabad levegőn a további erózió hatására előkerültek a teknőspáncélhoz hasonlító mintázatok is. A hasonlóság itt nem ér véget: tudósok megállapították, hogy a hasonló kőtömbök belsejében teljes épségében megőrzött teknőscsontvázak, tengeri csigák és kihalt hüllők (mint a plesiosaurus) maradványai vannak.
Nos, e maradványokat ugyan nem sikerült megnéznem, de turistákat láttam a kőtömbök tetején, azok is távoli leszármazottjai a tengeri csigáknak, ha jól emlékszem a biológiaórán tanultakra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése