Telibe találni

Aki tanult valószínűségszámítást, az tudja, hogy a lottó telitalálatnak olyannyira elenyésző az esélye, hogy azért kár kitölteni a lottószelvényt. Akkor már az ember inkább szereljen magára villámhárítót, mert a lottó telitalálatnál még annak is nagyobb az esélye, hogy az emberbe belevág a ménkü. E kettő persze nem zárja ki egymást, és a számok sem árulnak el mindent.

Az Új-Zélandi lottó a huszadik születésnapjához közeledve mindenféle érdekes statisztikát adott ki, mint például a legsikeresebb lottózók listáját, amiről megtudhattuk, hogy melyik lottózó a legsikeresebb egész Új-Zélandot nézve, illetve hogy statisztikai okokból hova érdemes betérni Auckland-ben. Ezen lottózók tulajdonosaival készített interjúkból kiderül, hogy a lottó igazából nem is a számokról szól, hanem sok-sok hozzá kapcsolódó történetről.

Ott van például egy kilencvenes éveit taposó ember esete, aki minden héten rendre megtette a számait, mígnem három évvel ezelőtt kihúzták azokat. Amikor rájött, hogy megnyerte a főnyereményt, teljesen felháborodott. Ő ugyanis elmondása szerint csak azért vette a lottót, hogy szombat esténként legyen mit csinálnia. Szegény gazdagnak még családja sem volt, akivel megoszthatta volna nyereményét. Nem is nyúlt lottóhoz soha többet.

Vagy ott van az a kis lottózó a Coromandel félszigeten, amelyik 2003-ban, nem sokkal azután, hogy új tulajdonosai megvették, csúnyán megrongálódott egy tűzvészben, ami már akkor is áldásnak bizonyult, mivel "egy füst alatt" megszabadultak egy csomó ócska bútortól, és felújították a boltot. A hamu pedig olyan jó táptalajnak bizonyult, hogy azóta 15 telitalálatos lottószelvényt is eladtak, ezzel övék az országos rekord.

Bár a szkeptikusok közé tartozom, mégis kitöltök majd egy szelvényt ha arra járok, egy próbát mégiscsak megér. Hozzáteszem, villámhárítót nem vagyok hajlandó a fejemre szerelni, és szomorú se leszek, ha esetleg kihúzzák a számaimat.