Túlsúly

Vannak a túlsúlyra vonatkozóan szabályok, mint például repülővel Új-Zélandra max 20 kg poggyászt lehet vinni, és minden további kiló súlyos pénzekbe kerül. Ha pedig az ember tartós vízumot szeretne Új-Zélandra, akkor a BMI-je, azaz a testtömegindexe 30 alatt kell legyen, azaz nem lehet "elhízott", egyéb esetben egészségügyi okokra hivatkozva várhatóan visszautasítják a kérelmét. Ez ugyan igazságtalannak hangzik, de lássuk be, a túlsúly az túlsúly, és meg van az ára.

Az elhízásnak sok-sok oka lehet, de leginkább civilizációs betegség, így ha valaki a napi mókuskerék mellett nem figyel oda eléggé magára, bizony könnyedén felszed néhány felesleges kilót, aztán csak azt veszi észre, hogy máris átlendült a grafikonok "ejnye-bejnye" tartományába.

Hozzá kell tenni, hogy Új-Zélandot is kellőképp megfertőzte már a civilizáció ezen átka: a túlsúly bizony itt is komoly népegészségügyi probléma, így a bevándorlási hivatal által felállított egészséggel szembeni követelményeknek minden ötödik Új-Zélandi biztos, hogy nem felelne meg. Ez a kettős mérce, természetesen az Új-Zélandi általános helyzet további romlását elkerülendő létezik, de ettől még nem kellemes érzés, hogy ha az embert a testsúlya miatt diszkriminálják.

A szükséges orvosi papírok ennek fényében késnek egy kicsit, ugyanis a doki inkább adott egy hónapot, hogy leadjam azt a bizonyos pár kilót, mintsem kiadjon egy olyan papírt, amivel nagy valószínűséggel visszahajítanák a vízumkérelmet. Ez mondjuk csak azért nem gond, mert már amúgy is tervbe volt véve a fogyi, és így hogy még határidő is társul hozzá, akár sikerülhet is. Egy rövid határidő pedig sokat tud segíteni a cél elérésében, mivel van mihez igazodni, és ezáltal nem lehet hova halogatni a dolgot. Tehát szigorúbb étrend (cukros és zsíros dolgok elfelejtve, ellenben egy kis rásegítés) és több, rendszeres testmozgás következik, s a végén két legyet ütök egy csapásra, így még majd meg is köszönöm a bevándorlási hivatalnak, hogy ilyen szigorú szabályai vannak.