Az Árnyak Földje

Ma voltunk egy egytermes, ötvenfős, mégis csúcsmodern, kényelmes moziban, ami az egyetlen a környéken, és minden órában ugyanazt az egy filmet vetítik. Na jó, hetente négyszer, főleg hétvégén, van más mozi is. A mozit mindenesetre azzal a céllal építették, hogy bemutathassák az Ata Whenua című filmet.

Ata Whenua, a maorik nyelvén azt jelenti, az Árnyak Földje, amellyel Fiordland magas hegyvonulatai közti keskeny völgyekre jellemző fényviszonyokat írták le: itt bizony a Napnak is magasra kell másznia, hogy megvilágíthassa ezt a különleges, esőáztatta vadont.

A film alkotói már évtizedek óta repülnek helikopterrel Fiordland felett, a 2004-ben elkészült filmet hat éven keresztül forgatták, majd még további két éven át vágták és komponálták, mígnem egyetlen, 35 perces lenyűgöző produkció lett belőle. S hogy legyen hol bemutatni, megépítettek egy mozit is köré.

Szélesvásznon, surround hangzással, kényelmes fotelből végignézni egy tökéletesre gyúrt Fiordland-i napot napkeltétől napnyugtáig, havas hegycsúcsok, misztikus esőerdők, őshonos madarak és növények, csodás vízesések, tengerpartok lélekzetelállító látványán keresztül, az leírhatatlan élmény. A film minden kockájából érződik az őserő azon lüktetése, amely ezt a tájat áthatja és transzcendens tartalommal tölti meg.

Most már tisztán emlékszem: pontosan ez az a táj, ami mágnesként vonzott vissza Új-Zélandra. Egy kicsit szomorú vagyok, hogy megint távolodnunk kell ettől a vadregényes, mégis festői környéktől, de az biztos, hogy még nem utoljára jártunk itt.