Autók után szaladni

Kicsit több, mint két hete lakunk az új helyen, s hozzávetőleg ennyi ideje vadászunk autót is. A lakás az okés, viszont autó nélkül itt elég nehézkes lenni, mert a tömegközlekedés ritka és drága (hétköznap óránként, hétvégente kétóránként járnak buszok a belvárosba, egy út fejenként 5 dollár 40 cent), ugyanakkor a legközelebbi városközpont (Henderson) is egy óra gyalog. Erre persze hamar rájöttünk, csak épp autóból jó vételt nem egyszerű eszközölni.

Próbálkoztunk több úton is:
- néztünk hátizsákos szállókon eladó autó hirdetéseket. Elvileg ugye vége a nyárnak, a turisták húznak haza, sietős eladniuk az esetleges autójukat, így könnyebb alkudni. Hát nem mondanám, hogy hemzsegtek volna az ajánlatok.
- jártunk autókereskedésekben. No itt pedig az van, hogy általában tíz évesnél fiatalabb, legalább 6000 dollár, de inkább 10000 dollár feletti kategóriával foglalkoznak csak, míg minket az ennél egy nagyságrenddel kisebb kategória árfekvése vonzott.
- a vasárnaponként megrendezésre kerülő Ellerslie Racecourse autópiacról kétszer is lecsúsztunk más, kellemesebb programok miatt. Mindemellett hallottunk olyat is, hogy nem árt, ha az ember tudja mit csinál, mert a piacon található autók fele, hát, amolyan kétes értékű. Ahhoz meg nem árt egy autókhoz szokott szem, hogy mindezt egyből láthassuk.
- végül pedig ott a trademe, ahol folyamatosan figyeltük a dolgokat, no de ugye az ember látatlanban nem vesz autót, autó nélkül pedig meggondolja kétszer is, hogy melyiket nézi meg két óra odabusz meg még ugyanannyi visszabusz bevállalásával. Összesen tizennéhány kiszemelt közül végül kettőt néztünk meg ténylegesen. A többieknél vagy túlszaladt a licit még az elején, vagy nem akaródzott visszahívnia a tulajnak, hiába hagytam üzenetet. Ahol sikerült is megbeszélni valamit, ott az egyik esetben a tulaj nem volt ott a megbeszélt időben, így az autót ugyan láttuk, de ennél sokkal messzebb nem jutottunk, na nem, mintha meggyőző lett volna az, amit láttunk.

Végül aztán egy sok kilométert futott példányra is ráfanyalodtunk, ahol még a tulaj is korrektül képes volt kommunikálni, úgyhogy adtunk neki egy esélyt. És azt kell mondjam, nem bántuk meg. Még délelőtt lecsekkoltam a tulajdonviszonyokat egy VIR nevű cuccal online. Délután pedig mentünk megnézni: egy szimpatikus majdnemharmicéveskörnyéki párral pacsiztunk le, akik hamarosan elutaznak pár évre tengeren túlra, így vérző szívvel megválnak szeretett járművüktől, egy tizenéves, sokat futott, ám megkímélt, rendszeresen szervizelt, sérülésmentes, friss műszaki vizsgás, kevés tulajdonost látott négykerékmeghajtású majd ha már megvettük megírom milyen típusú autótól. Még próbakörre is elvittek minket: a négykerekű hangra, érzésre teljesen rendben volt, papírjai mind okék, és a beszélgetés közben kiderült, hogy a tulaj is úgy vélekedik az autókról, mint jómagam: megbízható márka, rendszeres márkaszervíz, megkímélt használat, semmi fusi vagy sufnituning.

Egyszóval hosszas keresés után végre egy megbízható sokkilométerest találtunk, korához és a megtett úthoz mérten korrekt, egyben számunkra is elfogadható áron. Ez utóbbi észrevételt nem a levegőből kaptam, hanem a Turners árellenőrző oldalának adatait böngészve.

Szóval ha minden jól megy, jövő héten már mi vezethetjük a jószágot. Addig meg van időnk elintézni az autóklub tagságot és a felelősségbiztosítást, felkészülve minden eshetőségre.