Tűzriadó

Tegnap este egyszercsak megszólal a plafonon az egyik kütyüből a sziréna. Nézek körbe, semmi füst vagy tűz. Aztán csak nem hagyja abba, majd egy kedves, ám ellentmondást nem tűrő géphang azt mondta, hogy húzás van a legközelebbi kijárathoz.

Gyorsütemben útlevél, telefon, tárca, laptop, kulcsok összeszed, és már megyünk is lefele a ház többi lakójával egyetemben. Az átriumban enyhe odaégett vacsora szag terjeng, úgyhogy gyanítjuk, mi lehet a felhajtás mögött. Ezek a frissen telepített füstjelzők biztos túl érzékenyek.

Odalenn mindenki értetlenül mosolyogva kedélyesen beszélget egymással, és tényleg, így legalább megismerjük a többi lakót is. Nájsztumítjú, szevasztok.



Tűzoltók három kocsival érkeztek úgy öt percen belül. Minden gyerek vágya nagy piros, szirénázós tűzoltóautót látni, hát most irígyelhetnek bennünket. Öten bementek az épületbe állig felszerelve mindenféle tűzoltókütyüvel, s újabb öt perc múlva a riasztás is abbamaradt, s már mehettünk is vissza az apartmanunkba. Az végül nem derült ki, hogy mi volt az oka a riadalomnak, de komoly dolog nem lehetett. Ha az illetőnél nem volt tényleges tűzesemény, akkor a kiszállási díjjal megfejelve sokba lesz neki a vacsora.

Viszont ez a mások odaégett kajája miatti riadó dolog hagyott bennünk annyi nyomot, hogy egy kicsit hamarabb elkezdjünk rendes önálló lakás után nézni.