Mercer Bay track

Piha felé a Karekare road után balra rákanyarodtunk a murvás Te Ahuahu road-ra, aminek a végén egy antennákkal ékesített torony van. Innen indul, sőt ide is érkezik vissza a Mercer Bay loop track, ami nevéhez híven a Mercer Bay-hez viszi el, s hozza vissza a túrázni vágyókat.

Először egy kis manuka erdős szakaszon haladtunk át, majd kicsit megtelepedtünk egy padnál, ahonnan az évszakhoz képest szokatlanul nyugodt, felhőtlen ég alatt tekinthettünk a Tasmán tenger tükörsima vizén a messzeségbe, vagy ha valami gyűröttebbet akartunk látni, akkor Piha Beach irányában végigszámolhattuk a már ismert partszakaszokat egész Muriwai beach-ig.

Tovább sétálva egyre inkább nyitott terepen jutottunk el egy drótkötélkorláttal biztosított sziklacsúcsig, ahol is az alant dübörgő hullámok épp Mercer Bay-nek estek. Egy kicsit meredekebb ereszkedés után egy füves placcról szintén megcsodálhattuk az öblöt, ami úgy 200 méterrel alattunk volt ekkor.



Tettünk egy bátortalan kisérletet egy mellékösvényen, ami viszont hamarosan túl közel kezdett kanyarogni a függőleges sziklaperem széléhez, így inkább visszafordultunk, s követtük az eredeti ösvényt, ami ekkorra már Harakeke bozóton keresztül vezetett minket tovább.

Egy elágazásnál - ahol nem mentünk tovább Karekare irányába - aztán jól megcsodáltuk a következő, nem tudom milyen nevű, de annál vadregényesebb tengeröblöt, majd fokozatosan újra felfele vettük az irányt, ahol leginkább az itt-ott az út fölé lógó páfrányfák kötelező fotózásával foglalatoskodtam.



A dombtetőre visszaérve jól kiköptünk a tüdőnket, majd konstatáltuk, hogy a táblán jelölt másfél órás időtartamba nekünk egy negyedórás piknik is belefért, úgyhogy jók vagyunk, míg ettől függetlenül az ösvény - főleg ilyen csodás időben - felettébb látványos.