Esőerdő Expressz

Az Esőerdő Expressz egy keskeny nyomtávú, alacsony növésű vasút, ami Titirangiból az Upper Nihotupu Reservoir-ig, Auckland egyik nagy víztározójáig, majd onnan vissza közlekedik minden hétvégén naponta kétszer.

A kisvasút amolyan családi program, egy gördülékeny kikapcsolódás a városi dzsungelből az esőerdőbe. Az öt és fél kilométeres szakasz végig egy vastag vízcső mellett halad, amit javarészt már rendesen benőtt az aljnövényzet. A masiniszta az iskolarádióján keresztül valami angolnak tűnő nyelven makogott mindenféle okosat a helyi növény- és állatvilágról, valamint a víztározó történetéről.

Útközben néhol megritkult az erdő és remek kilátás nyílt a zöld domboldalakra. Máshol pedig rövidebb-hosszabb alagutakon keresztül haladtunk, ahol aztán jól megcsodáltatták velünk a barlang oldalán tanyázó wetákat (helyi óriástücskök), a barlang mennyezetén világító kukacokat (ilyenkor lekapcsoltak minden lámpát), valamint az aprónép ijesztegetésére a barlang falán elhelyezett műanyag óriáspókokat.

A vonat csak egy fahídon áll meg néhány percre, amolyan fotózkodás erejéig, majd a Nihotupu völgygát lábánál, egy piknikelésre kialakított hely a végállomása. Innen gyalog fel lehet kapaszkodni a gát tetejére, ahonnan sok-sok esőerdő, egy víztározó tó, magas betongát, mély völgy, valamit kereru, tui, piwakawaka madarak adják az attrakciót.



Habár a téleleji hétvégén szép napos idő volt, az egyik oldalán nyitott vasút a déli lejtők árnyékában, no meg hosszú alagutakban kanyargott, így a több réteg ruha ellenére igencsak át sikerült fáznunk a párás tizenegykét fokban. Utólag belegondolva, nem annyira téli program ez, mint inkább nyári. Sebaj, a kisvasutazás után egy jókora adag forró csoki befigyelt, és mindjárt visszatért belénk az élet.