Gerilla kertészet

Minap olvastam egy cikket a gerilla kertészetről, mint újkeletű társadalmi jelenségről, amely hadat üzent az elhanyagolt, ápolatlan köz- illetve magántulajdonok igénytelenségének, növényekkel díszítve azokat. Mondanom sem kell, egyből megfogott a dolog.

Maga a "gerilla kertészet" kifejezés egész pontosan azt takarja, amikor nem saját tulajdonán, illetve a föld tulajdonosának tudta vagy épp jóváhagyása nélkül űz valaki agrártevékenységet. Ennek csak egy része az, amikor a közterületeket szépítik az önjelölt kertészek. Egy egész másik vonulata pedig az, hogy más kertjébe ültet valaki zöldséget, visszajár gondozni, majd végül betakarítja azt.

Ez a tevékenység szinte minden esetben kimeríti a birtokháborítás jogkörét, de ha a tulajdonos nem szentel figyelmet saját földjének, a gerillakertész pedig körültekintően, károkozás nélkül űzi tevékenységét, akkor abban nem sok morális kivetnivalót látok.

A fent hivatkozott oldalon van egy új-zélandi hozzászóló is, aki a cikk kapcsán jött rá, hogy amire a szükség vitte rá és amit már évek óta művel, az gerilla kertészet. Nagyon tetszett a története, úgyhogy lefordítottam nektek. Íme:

Szent szar!
Évek óta ezt csinálom anélkül, hogy tudtam volna, hogy ez egy mozgalom.
Új-Zéland közepén egy kicsi faluban élek. Feleségemmel Ausztráliából költöztünk át, életforma váltás végett. Csak itt szembesültünk azzal, hogy a fizetésem úgy negyede volt annak, amit Ausztráliában kerestem, ami nem lett volna gond, ha mindketten keresünk és nincs kit eltartani. A feleségem viszont épp első gyermekünkkel volt terhes.

Csináltam egy zöldséges kertet és vadászok is, így az élelmiszer számláink sokkal kisebbek voltak, mint lehettek volna.

Egy nap azonban a kertünk eltűnt. Négy napig folyamatosan szakadt az eső és elmosott minden palántát, így gyűjtögetnem kellett.

Egy olyan területen élünk, ahol kevesebb, mint 200 ember lakik, de több, mint 600 nyaraló van. Több udvarban is jártam (tudom, birtokháborítás, mea culpa), többféle vadon termő zöldséget találtam, amiket - hogy családomat etessem - hazavittem. Majd újraültettem. Majd megint betakarítottam és újraültettem. Később megjelöltem a GPS helyzetét az összes ilyen helynek.

Mindeközben sok gyümölcsfát is találtam, amelyek vagy közterületen voltak, vagy nem szedték le sosem őket. Ezeket is megjelöltem a GPS vevőmön.

Úgy tűnt, hogy kevés olyan dolog van, ami mindig jó hozammal bír, így újításképp üres telkeken kezdtem ültetni, s ezeket is megjelöltem.

Ami meglepett, hogy mások is gyűjtötték a termést. Van itt például egy nagy ház, ami azóta üresen áll, amióta itt lakunk. Egy Észak Amerikai üzletemberé, aki nem használja. Egyik évben összeszedtem az almáját (köszönöm!), ám a következő évben már megelőzött valaki.
Máskor olyanokkal találkoztam, akik az általam ültetett fűszerkerteket dézsmálták, míg volt, akiknek elmondtam, hogy én hol szoktam gombát szedni.

Az általunk használt zöldség és gyümölcs 90%-át takarítom be, felét a saját kertünkből, a többit pedig a gerilla kertészet eredményeképp gyűjtögetve.

Egy nap az egyik szomszéd bekopogtatott és megkérdezte, hogy én dézsmálom-e a kertjét, mire mondtam, hogy igen és felajánlottam, hogy kifizetem, amit elhoztam onnan. Ezt visszautasította, ellenben megkért, hogy locsoljam meg a virágait, és tartsam a szemem a csónakján is.

Micsoda nagyszerű pillanat volt!