2008. június 26., csütörtök

Helló szomszéd

Az alábbi cikket a minap olvastam, és annyira tetszett az attitűdje, hogy gondoltam lefordítom úgy, ahogy van, aztán mindenki kenje a maga hajára.

Helló szomszéd!

Az emelkedő üzemanyag és élelmiszerárak láttán nem tudtam nem elgondolkodni azon, hogy ezek miként fognak a közösségeinkre hatni. Jobban, vagy épp kevésbé leszünk "szomszédok"?

Az egyik szomszédom a minap emailben kérdezett engem egy másik szomszéd felől, hogy szerintem tud-e segíteni valamit neki. Ezekkel a szavakkal írta: "A szívem azt diktálja, hogy segítsek az utca végén élő barátunknak. Tudod-e véletlenül, hogy van-e valami konkrét dolog, fűtőtest, elektromos ágymelegítő, függöny, ilyesmi, amire nagy szüksége lenne mostanában?"

Ugye, milyen nagyszerű? Vajon az empátiának és a kezdeményezésnek ez a szintje jellemző ezekre az időkre?

Aztán a megfigyelésével folytatta, miszerint "ezekben az időkben két típusú ember lesz, azok, akik visszahúzódnak a saját kvázi-biztonságos elszigeteltségükbe, és azok, akik készen állnak segítő kezet nyújtani a szomszédaik felé az emberiességbe vetett bizalmuk jeléül..."

Szeretném azt hinni, hogy az emelkedő árakból pozitívumként fog kijönni, hogy a szomszédok/barátok együtt járnak a buszmegállóba, vagy közösen használják autóikat, ezáltal pedig jobban megismerik egymást és barátok lesznek, nem pedig csak intenek egymásnak az utcán, ha egyáltalán intenek. És talán a "barterezés", vagy a továbbadás közösségi szelleme sokkal inkább jelen lesz a mindennapi életben gyerekre vigyázás, vagy épp a kerti zöldségek megosztása, stb. formájában.

Belátom, hogy az utcánk sokkal közösségibb az átlagosnál, mivel ez egy kicsi zsákutca, ahol a legtöbb ember ismeri egymást és a "bor és sajt" esték, vagy a családi grillparti nem mennek ritkaságszámba. Az egyik nap valakinek beindult a riasztója, mire írd és mondd öt ember jött ki a lakásából, hogy megnézze minden rendben van-e! (Többen is otthonról dolgoznak: ékszerész, kárpitos, IT, stb...)

Egy másik szomszéd épp meglepetést szervez egy családnak, akik hamarosan örökbefogadnak egy gyereket, és már látom magam előtt, hogy mire a baba megérkezik, az ajtó előtt sorakoznak majd az ajándékok és az ételek. A gyerkőcök áldásos segítségével az idegenekből hamar szomszédok lesznek, és öko szempontból sem mindegy, hogy a szomszédba sétálunk át, vagy messzire autókázunk, ha épp szocializálódni vágyunk.

Megrögzött optimistaként úgy hiszem, hogy a nehéz gazdasági idők az embereket inkább össze, mint széthúzzák. Tudom, hogy a "majd csak megoldódik a problémája" attitűddel nem igazán Kiwi szokás segítséget kérni, mégis, az emberek örömmel segítenek egymásnak. Gyakran látom, hogy ha az emberek segítő kezet, tanácsot kérnek vagy nyújtanak, a kapcsolatuk erősebbé válik általa. Ki mint vet, úgy arat, s akkor inkább már kedvességet, empátiát és megbecsülést vessünk, mintsem igénytelenséget vagy épp félelmet.

1 megjegyzés:

Albi írta...

Szia Tamás!

Ez olyan elképesztő story. Nekem egy-két kivételtől eltekintve nagyon rossz tapasztalataim vannak szomszéd ügyben. Kíváncsi lennék, hogy egy szociológus miként magyarázná ezt meg Mo. és NZ viszonylatba. Ha arra gondolok, hogy a háború után milyen nagy összefogással építették újra az emberek az országunkat... jobb nem is gondolni arra mi történne jelen társadalmunkkal egy ilyen helyzetbe. Azt hiszem ez a fajta szomszéd szolidalítás dicséretes, és csodálható, és másolandó. Bár szerintem erre az utóbbira a legkisebb esély.

Üdv a Pukekoknak, hajrá Hosszúlábuak.

Szép napot!