Montana Heritage trail

Egyik nagy kedvencünk, a Waitakere Ranges közepén lévő Cascade Kauri Park több, eltérő hosszúságú és nehézségű túraútvonallal is szolgál. Az egyik hosszabb, 4-5 órás hurok a Montana Heritage trail nevet viseli, lévén, hogy a Montana borászat szponzorálja. De nem is ez a lényeg, hanem maga a túra.

Egyik ráérős napunkon, napsütéses időben neki is vágtunk, hogy megnézzük mi minden is látható ezen a szakaszon. Az Auckland City Walk-ról hamar felkapaszkodtunk a meredek hegyoldalra az Upper Kauri Track-en, ahol már útközben is szép nagy kauri fáknak támaszkodva lehetett pihegni. Innen egy hegygerincen vezet tovább az út, ritkásabb vegetációban, de ugyanúgy óriásfák közt. A környező erdős domboldalakra mindeközben nagyszerű rálátás nyílik. Több helyütt a kauri érzékeny gyökérzetét megóvandó deszkázott az ösvény, ám van rajta csúszásgátló háló is, így ez nem akadály.


A gerincet elhagyva sűrűbb bozótos erdős szakasz következett. Itt egyszercsak motorbőgésre lettünk figyelmesek, s hamarosan meg is jelent négy terepmotoros. Nem tudom miért gondolták, hogy jó móka, ahogy nem sikerül motorral megmászni a sártól amúgyis cuppogós, meredek, gyökeres szakaszt, miközben persze még jobban széttúrták az így is nehezen járható ösvényt, sárdarabkák repültek a motor mögötti három méteres körzetben, s frankón jó hangosak, és még büdös olajos benzingőzt is lehetett szagolni utánuk. Szerintem ki kellene jelölni valami disznónevelde melletti dagonyát ennek a sportágnak, ahol aztán a sportág hívei kényükre kedvükre túrhatnák egymásra a szaros talajt a motorjukkal. Szerencsére hamar belátták, hogy ezt az ösvényt nem nekik alakították ki, így visszafordultak és elhúztak a búsba, mi pedig újra nyugodt körülmények közt sétálhattunk tovább. Hozzáteszem egy percig sem voltak arrogánsak vagy épp illetlenek, de attól még a gyalogösvény az a gyalogosé.


Az ezt követő szakasz a Waitakere Reservoir nevű víztározó tó mellett haladt, itt találtunk egy remek fapallós, pados, kilátós részt, ahol piknikeltünk egy rövidet, majd mentünk is tovább a földgát irányába. Innen aztán már csak egy kis kaptató, majd egy erősen lejtős, lépcsős szakasz következett, mielőtt újra visszaértünk volna az Auckland City Walk-ra.

A hurkot mindenestül 5 óra alatt jártuk meg, ám találkoztunk olyannal is, aki az ellentétes irányban harmadennyi idő alatt rohanta végig. A túra néhány kisebb szakaszon nagyon szép, sűrű erdős domboldalakra nyújt kilátást, legnagyobbrészt azonban erdőben halad, így nem annyira látványtúra, mint inkább a zöldben való elmélyülés élményét nyújtó.


Ahogy azt egy nyirkos esőerdőtől elvárhatjuk, sokfélefajta gombával találkozhatunk lépten-nyomon. Új-Zéland őshonos növényei, valamint - az ark in the park projekt sikerei folytán - egyre több őshonos madárfaja is reprezentálják magukat a környéken, úgyhogy zöld szemeimet jól meglegeltethettem a séta során.