2008. június 24., kedd

Tamarillo

A mirtuszdió és a datolyaszilva után most megkóstoltam a mostanában a zöldséges polcán szintén tonnaszámra figyelő paradicsomfa gyümölcsöt is.

Ez az eredetileg Peruból származó egzotikus gyümölcs 1967 óta viseli a tamarillo nevet, amit az Új-Zélandi Paradicsomfa Promóciós Tanács talált neki ki, leginkább azért, hogy senki se tévessze össze a már ismert kerti paradicsommal. A név a maori tama (uralkodás), valamint a spanyol amarillo (sárga) szavak összevonásával kerekedett ki. A név üzenetében nem vagyok biztos (sárga uralkodás?), de meg kell hagyni, jól hangzik.

A gyümölcs maga egy igen sokoldalú eledel. Nyersen is lehet fogyasztani, illetve szószok, saláták, lekvárok, és még számtalan másfajta finom étkek alapanyagaként is kiváló.


Megjelenésre tojásdad, pirosas-bordós színű (bár van sárga változata is), és akkor igazán jó, amikor kicsit már puha, de akkor érdemes hamar felhasználni. Ezt pedig célszerű úgy tenni, hogy először megszabadulunk a kesernyés héjától.


Én konkrétan félbe vágtam, és a gyönyörű fraktálmintázat fotózását követően kiskanállal estem neki. A belseje a paradicsomhoz hasonló: kicsi, lágy magokkal teleszórt lédús zselé, íze pedig olyan, mintha a paradicsomhoz még hozzákevertek volna egy kis sárgadinnye és passionfruit aromát is, majd egy kicsit savanykásra vették volna. Nyersen finom, de egyben kicsit tömény is volt.

A vitamin és ásványi anyag tartalma felettébb táplálóvá varázsolja, és ha hozzávesszük, hogy egy jól gondozott paradicsomfa tő terméshozama évente 65 kilogramm, akkor nem is kell csodálkoznunk, hogy ilyen népszerű.

Aki ezek után kedvet kapott hozzá, itt talál további infót, itt meg tamarillo recepteket. Jó étvágyat!

1 megjegyzés:

falmino írta...

Gyönyörű a mintája :) Ez is a természet csodája. Jövőre én is megpróbálom elvetni a magját, nem tudom kikel-e (viszonylag napos hegyoldal)...