2008. június 4., szerda

Whatipu

Whatipu Beach a Manukau öböl bejáratának északi oldalán helyezkedik el. Titirangi felől Huián keresztül lehet járművön megközelíteni, onnan is csak egy hosszú, szűk makadámúton, ami viszont cserébe gyönyörű zöld, nyugodt, erdős-legelős dombok oldalában kanyarog, sok-sok széppel ellátva az erre utazók szemeit.



A parkoló melletti füvön érkezésünkkor épp három pukekó legelészett nyugalmasan. Két másik autót kivéve semmi jel nem utalt arra, hogy a környéken valaki más is lenne rajtunk kívül, amit nem csodálok, mivel egy eléggé kieső partszakaszról van szó.

Innen gyalogosan a part felé vettük az irányt, ahol aztán a homokos tengerparton érdekes formájúra erodálódott sziklák fogadtak minket. Dél fele, az öböl túlsó oldalán egész kopár sziklák látszanak, míg Északra csak mocsár és mocsár, ami felettébb szokatlanul hatott az eddig meglátogatott homokdűnés partszakaszokhoz képest.



A mocsár, amelyben az uralkodó növényzet néhány tengerparti fűféléből, harakekéből és káposztafából áll, leginkább a Gyűrűk Urából ismert holtlápra emlékeztetett minket, éppen csak lidércfények és víz alól visszatekintő szempárok nem voltak, ellenben mindenféle furcsa rozsdavörös algatelepek igen. Bár homoklegyekkel nem találkoztunk, lépten-nyomon azt figyeltem, honnan törnek majd ránk csapatostul.



A legfurább sziklaformációt, ami ránézésre egy olyan kúp, aminek az aljából kiharaptak egy nagy darabot, csak a mocsáron keresztül lehetett volna megközelíteni, nekünk viszont nem volt sok kedvünk útközben odaveszni, így innen inkább visszakanyarodtunk és alternatív célpontként az öböl csücskét képző sziklát választottuk.

Mit mondjak, ez a Whatipu furcsa egy vidék. Útba bizony nem esik, meg nem is annyira barátságos a terep, így szerintem a jövőben majd legfeljebb csak kalandtúrázni járunk erre, ha épp olyanunk lesz. Egy látogatást azért megért.

Nincsenek megjegyzések: