2009. január 8., csütörtök

Takapu nyekergés

Muriwai Beach és Maori Bay között a sziklák az év eme szakában telistele vannak nyikorgó madarakkal, akik épp pelyhes utódaik folyamatos etetésével vannak elfoglalva, vagy épp pelyhes utódként két kajakunyerálás közt szárnyaik próbálgatásával.

A madárles megközelítésekor egy ponton, ahol a szél pont a madarak irányából fúv, jól érezhető, hogy itten bizony mindenki kizárólag halat eszik, méghozzá nyersen. A sziklakitüremkedés fölé épített megfigyelő teraszon szerencsére a széljárás már kedvezőbb az emberi orr számára.


Amit ezekről a teraszokról lehet ilyenkor látni, az egész hihetetlen. Többezer szula (gannet, takapu, ahogy tetszik) folyamatos nyüzsgést rendez, ahogy fiókáját eteti, igazgatja, vagy épp tollászkodik, miközben mások épp szárnyra kapnak, míg megint másik madarak próbálnak leszállni. Eszement lökdösődés van itt, mivel a szűkös helyen a nehezen megszerzett költőhelyek tulajdonosai nem tűrnek meg senki idegent. Egy rossz helyen való landolás bizony vesszőfutással jár egészen a szikla széléig.


Meglepő, hogy a tengerről visszafele tartó madarak szabályos kötelékből micsoda káoszba rendeződnek át, ahogy a céljukhoz közelednek, bár végül is nincs ez másképp az autópályáról a belvárosba lehajtó autókkal sem. Ott is nagy a nyüzsgés iskolakezdéskor.

A kicsiny fiókák most még pelyhesek, ám folyamatos éhségük és szüleik kitartó munkája által hamarosan igazi tollakat is növesztenek, s maguk is szárnyra kapnak. Őszre már csak alig marad belőlük itt néhány hírmondónak. Aztán a tél végével majd megint beköszönt a tülekedés időszaka.


Naphosszat tudtam volna nézni ezt a nyekergő madártömeget, csak a szél ne fújta volna le a fejünket. De sajnos megtette, úgyhogy lementünk a partra, hogy összeszedjük lefújt testrészeinket. Így viszont alkalmunk nyílt békaperspektívából is megfigyelni, ahogy a tengerről visszatérő madarak egyhelyben vitorláznak a szembeszélben, hogy precíz landolást végezhessenek.

A parton egy meredekebb sziklán eközben cséreket pillantottam meg. A csér repülés közben végtelenül kecses és légies, egész olyan, mint ahogyan az angyalok röptét szokták ábrázolni. Egy kicsit még gyönyörködtünk bennük, aztán nagy nehezen magunk mögött hagytuk ezt a csodás madárságot.

2 megjegyzés:

Manka írta...

Szia, Tamás! Szeretnélek meghívni egy játékba, nem tudom, mi a véleményed ezekről. Öt könyvről kellene írni, amiket 2008-ban olvastál és valamiért megrgadták a figyelmed. Benne vagy? :)

Névtelen írta...

Örülök, hogy elmentetek megnézni a madarakat :)
"békaperspektívából" hehe - ez nagyon tetszett. Tenyleg olyan beka alkú a szikla :)
R.