2009. július 25., szombat

Fakopáncs születésnap az xkcd-n

Ezt az xkcd.com-os karikatúrát nem tudtam nem megemlíteni. Olyan abszurdan megható, hogy gondolnak egy amúgy is lehetetlen madárra születésnapja alkalmából...


Hozzáteszem, a madaraknak nem születésnapjuk, hanem kikelésnapjuk van, de ezen most nem veszünk össze.

2009. július 22., szerda

Kellett ez nekünk?

Gondoltam megosztok veletek néhány szösszenetet, ami a napokban esett meg velünk szép hazánkban, már csak miheztartás végett.

Véletlenül összefutva, ismerős szájából:
-Új Zélandról jöttél? Ugye nem fogsz minket sertésinfluenzával megfertőzni?
(Kedves vagy, én is örülök, hogy látlak.)

Hivatalos ügyintézés közben, hivatalnok szájából:
-Hát azt itt biztosan nem fogja elintézni.
(Köszönöm a kedves útbaigazítást.)

2009. július 9., csütörtök

Pukekó megint repül

2009. július 7., kedd

Ki korán kel, kormoránt lel

A péntek reggeli csodás napsütéstől vezérelve újfent meglátogattuk a Shakespear Parkot, annak is a tengerpartjait, mert télen, hétköznap reggel konganak az ürességtől, így zavartalan tudtuk élvezni a tengerpart igazi szépségét.

Séta közben egy pohutukawa fa göcsörtös ágainak védelmében lettem figyelmes egy kormoránra, s mindjárt megörültem, hogy milyen jó fotótéma lesz belőle, ha nem repül el. Szépen lassan somfordáltam hozzá egyre közelebb, próbálgatva a láthatatlan határokat ember és madár közt. Három méternél nem mentem közelebb, mert mégiscsak fotózni jöttem, nem pedig madarakat kergetni, mint az eszetlen négylábúak.


Madarunk ellenben nem zavartatta magát, a kamerám össztüzét nem csak hogy jól állta, hanem egyszercsak gondolt egyet, s megindult az irányomban. No, ekkor már én jöttem zavarba, mert mégiscsak ki közelít meg kit... a végén még ő kezd engem fotózni és feltölti a képeket a blogjára.

Kormoránt eleddig csak távolról sikerült megfigyelnem, s abban a tudatban éltem, hogy ez csak ilyen távcsövön át megfigyelhető madárfaj. Erre itt van egy, amelyik épp felénk totyog. Nem támadólag, csak úgy, mintha épp érdekelné, hogy mi mifélék vagyunk.


Nem mondom, nem panaszkodtam, ilyen közelről ritkán nyílik alkalom vadidegen madarakat fotózni. Tessék jól megfigyelni azokat az ártatlan szemeket, azt a hosszú, vékony, kampós csőrt, no meg azokat az irgalmatlanul befelé csámpás lábakat. Különös szerzet, de biztos nagyon hatékony halászmadár.

A kormorán ugyebár halat eszik, az meg nem volt nálunk (képzeljétek, nem hordok a zsebemben csalihalat), így nem számítottam arra, hogy egyenesen barátozásba torkollik az esemény, pedig éppen ez történt, közös fotókkal, kar- illetve csőrnyújtásnyira egymástól.

2009. július 6., hétfő

A mejnók nem hagyják abba

A mejnóknak más dolguk sincs, mint egész álló nap egymást cukkolni. Íme a valóságshow következő épületes epizódja:

2009. július 5., vasárnap

Font pordítva

Képeket válogatni hosszadalmas, ám felettébb szórakoztató tevékenység. Ilyenkor egy-egy régebbi képen új dolgokat vesz észre az ember. Egy idő után pedig kezd minden összemosódni a vizuális információtúlterheltség következtében. A képek pedig önálló életre kelnek és új értelmet nyernek.


A fenti kép esetében például fejjel lefele pont majdnem ugyanazt láthatjuk, mint lejjel felfele: a pukekó önnön képébe bámul.