2009. december 30., szerda

A szula röpte

A Muriwai Beach melletti sziklákon megcsodálható szula kolóniáról már korábban is ejtettem szót, de sosem tudok betelni velük, no meg a fotóapparátus is javult tavaly óta, úgyhogy most megint szulák következnek.

Ma is ott jártunk megnézni őket, dacolva az erős nyugati széllel és a penetráns pumaketrec szaggal, mert a madarak akkor is csodásak, ha épp halat esznek és ezt messziről lehet már érezni.


Mert amint meglátjuk ezeket a kecsesen vitorlázó, makulátlan tollazatú, gyönyörű, áramvonalas madarakat a levegőben akrobatulni, mindjárt elfelejtjük az időjárás, valamint a megfigyelt teremtmények étkezési szokása okozta kellemetlenségeket, s csak lenyűgözve csodáljuk angyali röptüket, s hallgatjuk különleges, nyikorgó éneküket.


A tekintélyes példányszámú, épp a még pelyhes, következő generációt nevelő kolónia felett vitorlázó madarak, lássuk be, impresszívek. A Muriwai Beach-i kolóniát amúgy hozzávetőleg 1200 pár madár alkotja, ami azért is jó, mert bőven akad megfigyelhető mozgolódás, ahogy a madarak megérkeznek a tenger felől, üdvözlik párjukat, lecsekkolják a csemetét, rendezik tollaikat, pihegnek, vagy épp indulnak a tengerre, mindezt páronként más és más fázisban.


Az épp vitorlázó madarak levegőjártasságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint a fenti kép, ahol madarunk épp repülés közben, amolyan hanyag eleganciával vakarja a szárnya tövét.

Ősleves

Ünnepek idején nincs is szebb, mint egy tekintélyes méretű fitoplankton virágzás Új-Zéland felségvizein.

2009. december 27., vasárnap

Paranormális jelenségek

A természet lágy ölén a paranormális jelenségeg szinte mindennaposnak mondhatóak. Vegyük például az alábbi szárcsa esetét, amely egy másik téridőkontínuumból ragadja el táplálékát, s ehhez különleges, mintegy természetfeletti képességet birtokol.


Először jól megnézi, hogy mi lakozik a tükröző felület mögött, majd csőrének egy jól irányzott szúró mozdulatával meggörbíti a teret, s az így keletkezett örvénybe beleveti önmagát, s eltűnik világunkból, s néhány hosszú másodperc múlva újra feltűnik, immár máshol, hiszen időközben a Föld tovaforgott valamelyest.

A szárcsa rövid, rajtaütésszerű támadásával ragadja el a távoli dimenziók békés élőlényeit, melyek jajveszékelései buborékokba zárva jutnak el világunkba.

Egy másik lehetséges magyarázat, hogy túl sokat ittam...

2009. december 26., szombat

Hazai ízek

Közérdekű bejelentés következik. A "hazai ízek nélkül szenvedek" életmód klub Auckland-i tagozatának jó hírrel szolgálhatunk: a minap belefutottunk egy szerb származású kolbászkészítőbe a Titirangi piacon.

A 100%-ban természetes alapanyagokból készült, adalékmentes "Roštilj kobasica" fantázianevet viselő házikolbászt lemeóztuk, a minőségi vizsgán jelessel átment.

Aki szeretné maga is kipróbálni, de nem bír a következő piacig várni, látogasson el bátran a Salaš Delicatessen weboldalára útbaigazítás végett.

Jó étvágyakat, további kellemes ünnepeket!

2009. december 25., péntek

Kellemes Ünnepeket!

2009. december 21., hétfő

Avatar 3D

Tegnap voltunk moziban. Avatar háromdében. Mit is mondhatnék, végre valami, ami miatt újra érdemes moziba menni...


Az elmesélt történet ugyan nem okozott különösebb meglepetéseket, sőt a karakterek sem esnek át komoly jellemváltozáson, de kit érdekel, miközben mindez egy semmihez sem fogható, csodálatos, grandiózus világban játszódik, ráadásul a három dimenziós megjelenítéssel behajítja a nézőt a cselekmény lecsójába.

Biztos csak bele véltem látni, de a sötétben világító erdőkről, hatalmas fákról, meg az egymást hongival (orr és homlok összeérintése) köszöntő bennszülöttekről nekem pont Új-Zéland jutott eszembe.

Egy biztos, abszolút epik, tessék megtapasztalni!

2009. december 19., szombat

Úgy is, mint...

A minap kitöltöttem egy kérdőívet, amin az alábbi, demográfiai adatokat firtató kérdésbe futottam bele:


Úgy tippeltem, hogy "Other European" etnikumnak számítok, de nem vagyok benne biztos. Azt a választ földrajzi értelemben tekintve elég nagy kontinensnek tűnik az az Európa.

Kiváncsi lennék mi zajlott le annak a fejében, aki ezt a kérdést összerakta. Kicsit konfúz...

2009. december 15., kedd

Tömör ülés

Imma találta, kis legyezőfarkúak az icanhascheeseburger.com-on.


(a szöveg: "legközelebb kifizetem a folyosó melletti ülés felárát")

2009. december 10., csütörtök

Állatkertbe született

Az állatkerti cukiságok kedvelőinek ajánlom szeretettel a Zooborns.com weboldalt, ahol mindenfélefajta állatok állatkertekbe született porontyait lehet megtekinteni.


Mindjárt itt van a szingapur-i Jurong madárpark (ami amúgy nagyon tuti hely, jártam már ott) idei felhozatala. De akad itt hír kea csibékről is.

2009. december 7., hétfő

A nap hülyéje

A nap egyértelmű lúzere az a német turista, akit a Christchurch-i reptéren kaptak el, mert nagyértékű gyíkot találtak az alsógatyájában.

A dolog a Freud-i jelentésén túl már nem annyira vicces, hiszen veszélyeztetett új-zélandi hüllőfajokról (ritka, helyi gekkók és szkinkek) van szó, így elég komoly vádak elé néz a haszonleső herpetológus. Gyík.

UPDATE: Hohohó, egy egész nappal megelőztem az indexet a hír közlésével. Ennek ellenére gyanítom, hogy az indexre is csak azért került fel a hír, mert alsógatyában utaztak a szerencsétlen gekkók.

2009. december 5., szombat

Madarak a hírekben

Ma is madaras hírek, mindjárt kettő is.

Egyik "Jonathan Living-room sirály", egy amúgy más madarak vegzálására szakosodott, magányos fajta szárnyas szokatlan kapcsolata egy emberrel. (Tévézik, üres kagylóhéjjal kér kaját, ráadásul kézből eszik.)

Másik pedig a Wellington-i Karori rezervátum jeles eseményéről ad számot, ahol az egyre csak duzzadó Kaka populáció idei csibéi közül az elsőt gyűrűzték meg. A link mögött a kép magáért beszél, én is akarok Kaka csibét látni! :)

2009. december 4., péntek

Postagerle

A minap két gyöngyösnyakú gerlét hozott a posta. Aztán mire kimentem értük, már továbbkézbesítették magukat.

2009. december 3., csütörtök

Enni vagy nem enni

A napi hírekben egy érdekes kérdést feszegető cikket találtam. A cikk tartalma röviden: egy vállalkozó, akinek jelenleg is több érdekeltsége van Új-Zéland természeti értékeinek fenntartható kereskedelmi hasznosításában, új ötlettel állt elő: szeretné a weka (csirkéhez hasonló, de annál zsírosabb) húsát feltenni az étlapra.


A kérdés attól lesz izgalmas, hogy a cikkben említett weka faj (buff weka) a Déli Szigetről az 1920-as évekre teljesen eltűnt, míg a szintén Új-Zélandhoz tartozó Chatham szigeteken, ahova 1905-ben 12 példányt telepítettek be, olyan mértékben túlszaporodott, hogy ott napjainkban már kártevőként tartják számon. Az ötlet szerint, amennyiben jogilag lehetővé teszik a védett madár tenyésztését, az egyrészt kereskedelmi hasznot hozhat, másrészről pedig épp a tenyésztéséhez fűződő kereskedelmi érdek folytán biztosítaná a faj túlélését, megőrzését is.

Mindez azért nagyon kiélezett kérdés, mert az ügyben hozott bárminemű döntés precedens értékkel bírna, azt pedig gondolom mindannyian érezzük, hogy milyen vékony jégen járunk a veszélyeztetett fajok "kitermelése" környékén.

Engem egy kicsit az oposszum helyzetére emlékeztet, ami az eredeti hazájában, Ausztráliában kritikusan veszélyeztetett fajként van nyilvántarta, miközben Új-Zélandon tűzzel-vassal írtandó kártevőnek számít. A weka esetében az adja a külön érdekességet, hogy közigazgatásilag egyetlen országról beszélünk, ahol egyszerre kihalt, védett és egyben kártevőként is nyilvántartott fajról beszélünk.

Kiváncsi leszek mire jutnak az okosok.