Most, hogy visszaértünk Rarotongáról, élménybeszámolót kellene írnom ide, de ehhez én most túlontúl lusta vagyok, úgyhogy inkább néhány képet kommentálok.
Összességében annyit mondhatok, hogy nagyon kellemes tud lenni a tél közepéből az állandóan huszonfokos trópusokra menni lábat lógatni, és erre a Cook szigetek pont megfelelő.
De nézzük is, mi mindent láttunk.
Egyrészről itt vannak mindjárt a fehér korallhomokon cirkáló kisebb-nagyobb remeterákok, akikkel amúgy az egyszeri turistának nincs dolga, ellenben a figyelmesebb szemlélő könnyedén kiszúrja a mozgó csigaházakat. És ha már észrevettem, akkor nem is engedem el szó nélkül. A remeterákban az a jó, hogy az ember órákig mászathatja egyik kezéről a másikra. Néha megijed és visszahúzódik a csigaházba, de hamar kikukucskál és előjön, hogy tovább másszon. Megunhatatlan!
Ha mégis megunnánk, akkor ott van mindjárt a türkizkék lagúna, kókuszpálmafás szigetekkel, meg a vízben sok-sok zátonylakó trópusi halakkal, meg mindenféle forma korallokkal.
Ha erre is ráunnánk (cöccö), akkor pedig akadnak elérhető árban kulturális aktivitások is, amiken mindenféle gyanús nevű félbolond helyi túravezetők mutatnak sok érdekes dolgot.
Megtudhatjuk például, hogy a kókusz az mennyire hihetetlenül sokoldalú növény meg hogy miként lehet hozzájutni a dióban rejlő csemegéhez.
De tájékozódhatunk a lagúna élővilága felől is.
Sorolhatnám még naphosszat, de nem teszem, mert egyrészt a fűszoknyás táncos bemutatón nem sikerült használható képet fotóznom, másrészt meg mostanában úgy sem szoktam sokat blogolni.
2011. augusztus 23., kedd
Új Zéland 5 - kirándulás a Szakács szigetekre
2011. augusztus 6., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
