2007. október 29., hétfő

Formában

Idestova tíz év után ma reggel újra két számjegyű testsúlyt mutatott alattam a mérleg. Ne féljetek, nem tervezek fogyi-bloggá átalakulni, de ez a reggeli mérés dupla mérföldkőnek számít. Egyrészről ugye a számjegyekből eggyel kevesebb lett, másrészről ez az esetemben azt is jelenti, hogy a testtömegindexem az NZIS által (nem formálisan) megszabott 30-as érték alá esett be, azaz elvileg az orvosi papírokba sem tudnak akkor belekötni.

Egy kicsit unalmas már, hogy a túlsúly, mint népbetegség egyre nagyobb mértékű terjedésével mindenki azon liheg, hogy most akkor híztál vagy fogytál, úgyhogy nem tervezek sok hűhót keríteni a dolognak, de egy gondolatot nem bírok magamban tartani.

Arról volna szó, hogy ugye egyrészről nagy biznic a fogyókúra, másrészről valamiért mindenki (akinél ránézésre nehezebb vagyok) táplálkozási szakértőnek érzi magát, és ellát az okos vagy épp oktondi tanácsaival. Tanács helyett én csak halkan megemlítem, hogy a kellő motiváció az egyetlen dolog, ami hosszú távon is hatásos eredményt jelent, azon túl pedig mindenkinek magának kell rátalálnia arra a diétára vagy életmódra, ami neki bejön. Az eseteben például a motiváció az orvosi vizsgálat tanulsága volt, diétából pedig a 90 napos diéta, és a Neera léböjtkúra hozott látványos és gyors eredményt, ám a tartós, folyamatos súlycsökkenéshez még az is kellett, hogy kicsit visszafogjam az adagokat, ha már egésznap gép előtt ülök, így például a reggelit kihagyom, helyette ebédig csak folyadék figyel be, az InnerLight féle lúgosító hatású zöldlevél keverék kifejezetten hatásos. Ebéd-vacsi meg módjával, de egyébként nincs megkötés. Másnál meg más lesz a favorit, de mindig csak ésszerű keretek közt tessék kisérletezni.

1 megjegyzés:

Immacolata írta...

Felesleges a duma. Úgyis tudom hogy ezt a Neera kúrát csak a papagáj miatt választottad.