A nap hülyéje

A nap egyértelmű lúzere az a német turista, akit a Christchurch-i reptéren kaptak el, mert nagyértékű gyíkot találtak az alsógatyájában.

A dolog a Freud-i jelentésén túl már nem annyira vicces, hiszen veszélyeztetett új-zélandi hüllőfajokról (ritka, helyi gekkók és szkinkek) van szó, így elég komoly vádak elé néz a haszonleső herpetológus. Gyík.

UPDATE: Hohohó, egy egész nappal megelőztem az indexet a hír közlésével. Ennek ellenére gyanítom, hogy az indexre is csak azért került fel a hír, mert alsógatyában utaztak a szerencsétlen gekkók.

Madarak a hírekben

Ma is madaras hírek, mindjárt kettő is.

Egyik "Jonathan Living-room sirály", egy amúgy más madarak vegzálására szakosodott, magányos fajta szárnyas szokatlan kapcsolata egy emberrel. (Tévézik, üres kagylóhéjjal kér kaját, ráadásul kézből eszik.)

Másik pedig a Wellington-i Karori rezervátum jeles eseményéről ad számot, ahol az egyre csak duzzadó Kaka populáció idei csibéi közül az elsőt gyűrűzték meg. A link mögött a kép magáért beszél, én is akarok Kaka csibét látni! :)

Postagerle

A minap két gyöngyösnyakú gerlét hozott a posta. Aztán mire kimentem értük, már továbbkézbesítették magukat.

Enni vagy nem enni

A napi hírekben egy érdekes kérdést feszegető cikket találtam. A cikk tartalma röviden: egy vállalkozó, akinek jelenleg is több érdekeltsége van Új-Zéland természeti értékeinek fenntartható kereskedelmi hasznosításában, új ötlettel állt elő: szeretné a weka (csirkéhez hasonló, de annál zsírosabb) húsát feltenni az étlapra.


A kérdés attól lesz izgalmas, hogy a cikkben említett weka faj (buff weka) a Déli Szigetről az 1920-as évekre teljesen eltűnt, míg a szintén Új-Zélandhoz tartozó Chatham szigeteken, ahova 1905-ben 12 példányt telepítettek be, olyan mértékben túlszaporodott, hogy ott napjainkban már kártevőként tartják számon. Az ötlet szerint, amennyiben jogilag lehetővé teszik a védett madár tenyésztését, az egyrészt kereskedelmi hasznot hozhat, másrészről pedig épp a tenyésztéséhez fűződő kereskedelmi érdek folytán biztosítaná a faj túlélését, megőrzését is.

Mindez azért nagyon kiélezett kérdés, mert az ügyben hozott bárminemű döntés precedens értékkel bírna, azt pedig gondolom mindannyian érezzük, hogy milyen vékony jégen járunk a veszélyeztetett fajok "kitermelése" környékén.

Engem egy kicsit az oposszum helyzetére emlékeztet, ami az eredeti hazájában, Ausztráliában kritikusan veszélyeztetett fajként van nyilvántarta, miközben Új-Zélandon tűzzel-vassal írtandó kártevőnek számít. A weka esetében az adja a külön érdekességet, hogy közigazgatásilag egyetlen országról beszélünk, ahol egyszerre kihalt, védett és egyben kártevőként is nyilvántartott fajról beszélünk.

Kiváncsi leszek mire jutnak az okosok.

Csiripszámláló

A mai hírekben: kiwi tudósok kifejlesztettek egy módszert, amivel olcsón és pontosan tudnak madarakat számlálni. Az eljárás lényege, hogy mikrofonokat helyeznek ki a terepre, majd a rögzített madárzenét számítógépes elemzés alá vetik, aminek eredményeképp az eddigi madárszámláló eljárásoknál (pl. háló kifeszítése, stb.) pontosabb, mégis kíméletesebb módon jutnak adathoz.


Részemről, s a madarak nevében is üdvözlöm az új eljárást. Az illusztrációmért pedig külön elnézést kérek.

Az erdő legyen veled

Napi beteg link: állatok lézerkarddal. Kellemes napot!


Akinek ez nem volt elég sokkoló, az még olvashat a száraz napraforgófejtől rettegő tyúkok esetéről is.

Beporzás

Ma az ezüstszeműek jöttek méhecskét játszani a mirtuszdió bokrokon. Zümmzümm helyett csipcsirip, de a beporzást közben ugyanolyan alapossággal mívelik.


A természet ma is munkálkodik.

Nyivák

Kis szarka egész reggel a kertben matat a szüleivel.


Alapból csak kicsit nyivákol, hogy "éhes, éhes", de ha meglátja, hogy egyik szülője talált valamit, akkor odapattog, mint egy gumilabda, és feltekeri a hangerőt, hogy "kajaidenekemhamikajamééég"!


Nagyon szórakoztató.

Túlméretes vendég

Immáék és Csanádék jóvoltából a héten egy új fegyvert is be tudtunk vetni a kertünkben a madarak jelenlétének élénkítése céljából. A rozsdamentes acélból készült madáretetőt mindjárt jól látható helyre vertük le, hogy lehessen önfeledten megfigyelni.

Az első vendégek természetesen a verebek voltak. Ők minden kiszórt magra elsőként buknak, így nem ért meglepetésként az érkezésük.


Ezután viszont arra gondoltam, hogy majd esetleg a tengelicek vagy az erdei pintyek fognak érkezni, hiszen ők is a verebekkel hasonló diétán tengetik napjaikat.

Ehelyett viszont meglepetésként ért, amikor ma reggel az etető méretével vetekedő szárnyast pillantottam meg. Az ausztrál szarka, aki itt lakik a környéken, s aki kisszarkát nevel mostanság (rendszeresen hallani a kicsi nyifogását) eddig is látogatta a kertet, de azt hittem csak a bogarak érdeklik. Hát nem. Simán belecsipegetett az aprómagokba, majd az etető közepébe állt, s onnan mártogatta csőrét az itatóba. Könnyű neki, mert feléri!


Remélem griffmadarak azért nem fognak ideszokni, mert rozsdamentes acél ide vagy oda, méretezési problémákba torkollna a projekt.

Ez mi ez?

Újabb feladvány: mi lehet az a vízből kikukucskáló furcsaság?


Megint kreatív válaszokat kérek!