Gyűrűkúra

A mai bejegyzést szeretettel ajánlom Zsuzsinak, születésnapja alkalmából. Aki nem ismerné Zsuzsit, elég ha annyit tud, hogy egy kedves barátunk, aki a Gyűrűk Ura óta teljesen odavan Új-Zélandért. Tehát, Zsuzsinak boldog születésnapot is kívánok a bejegyzés olvasása mellé, s akkor térjünk is mindjárt a lényegre.

Sokaknak (szerintem Neked is, Zsuzsi :) a Gyűrűk Ura helyszíne, Középfölde és Új-Zéland egy és azonos. Nos, mivel én Tolkien könyvével találkoztam először, Peter Jackson filmjével később, és Új-Zélanddal pedig csak ezek után, de nem ezek kapcsán, hanem amúgy is, ezért én nem asszociálok ennyire egy-az-egyben. Azt viszont be kell ismerjem, valóban sok hasonlatosságot mutat a Tolkien által leírt táj Új-Zéland vadregényes részeivel. Egy kicsit most ezt a témát járnám körbe.

Hiánybetegségben szenvedők például jó pénzért részt vehetnek mindenféle gyűrűkúrán, ám azt nem árt tudni, hogy a forgatási helyszínek nem egy közös gondnokság alatt vannak, legtöbbjük önállóan is felkereshető. Ehhez nyújt nagyszerű segítséget Ian Brodie könyve, a Lord of the Rings Location Guidebook, amely fényképekkel, térképekkel, itinerekkel, sőt, még GPS referenciákkal és Internetes forrásokkal is szolgál 176 oldalon, potom 45 dollárért.

Azoknak pedig, akik odavannak meg vissza a szép nagy poszter méretű kincskeresős térképekért, emitt egy remek példány a forgatási helyszínekről. Ha pedig a modern, online térképeken szeretnétek a helyszínekre lelni, akkor a Tagzania ide vonatkozó oldalát javasolnám. GPS vevővel rendelkezők pedig még közelebb kerülhetnek a helyszínekhez a POI fájlok le- és feltöltése által.



De nézzük is, hogyan és hol mindenhol történt a Gyűrűk Ura. Ehhez segítségül hívtam néhány ide vonatkozó weboldalt is (1, 2, 3, 4, 5).

A hosszú történet Hobbitfalván kezdődik, amit a Waikato régió zöldellő füves dombjai között, egy Matamata nevű település közeli farmon forgattak. Erről mellesleg már saját tapasztalatokat is írtam. Innen indulnak el bátor Hobbitjaink Bree felé, amelynek Fort Dorset, egy volt Wellingtoni katonai erődítmény adott otthont, Bakfölde erdejein (Buckland Forest), szintén Wellington környékén keresztül.

Itt csatlakozik a csipet-csapathoz Vándor, aki aztán a Cset-erdőn (Chetwood Forest), azaz a Nelson környéki Abel Tasman Nemzeti park mellett található Takaka Hill-en keresztül tereli Hobbitjainkat Völgyzugolyba (Rivendell), azaz a Wellington közeli Kaitoke regionális parkban található Pukaki tóhoz, mindezt úgy, hogy közben érintik a Széltetőt (Weathertop) valahol félúton Auckland és Hamilton közt, és a fekete lovasokat elmossa a Bruinen gázló - amely Arrowtown középpontjától egy kőhajításnyira van - megemelkedett vízszintje, ami viszont már a Shotover River-en, a Skippers Canyon-nál került filmre.

Itt sokminden történik, majd a "Gyűrű társasága" elindul Délnek, Magyalföldön (Hollinn), részben az Arthurs Pass Nemzeti Park, részben a Kahurangi Nemzeti Park tájain is, hogy megpróbáljanak átkelni a Caradhras hágóján, amit a Mt Earnslaw testesít meg, majd a sikertelen átkelés után a Ködhegység (Misty mountains), azaz a Déli Alpok hegyvonulatai alatt, Mória bányáin át, stúdiófelvételek után végül már Gandalf nélkül Dimrill Dale-nél, azaz szintén a Kahurangi Nemzeti Parkban, Mount Owen-nél lássanak újra napot, és az Ezüst-éren (Silverlode), azaz a Te Anau közeli Mossburn melletti Mararoa folyón átgázolva beléphessenek Lothlorienbe, ami Fernside-ban, Wellington közelében, és a Queenstown-i Lake Wakatipu környékén forgattak.

Innen aztán csónakba szálltak, és a nagy Anduin, azaz a Rangitikei, Hutt és Waiau folyókon a Kőkirályok trónusai (Pillar of the Kings) közt, ami viszont Queenstown mellett a Kawarau folyón van (szobrok nélkül), a Rauros vízesésig csorogjanak. Ekkor azonban szétszakadnak az Amon-Hen őrtoronynál, egy a Queenstown-i Wakatipu tóba benyúló földnyelven történtek hatására.

Frodo és Samu az Emyn Muil szikláin keresztül, valahol a Tongariro Nemzeti Parkban, majd a förtelmes szagú Holtlápon (Dead marshes), azaz a Kepler Track egy darabkáján át jut el a Fekete Kapuig (Black Gate), ami a Rangipo sivatagon került filmezésre, és amin az ellenség jelenléte miatt nem mennek be, helyette tovább kerülnek Ithilien-en, azaz a Tongariro Nemzeti Park szélénél található Okahune közeli bokros területeken, és Osgiliath erdein, azaz a Wellington régióbeli Foxton közelében fekvő Waitarere erdőn keresztül, Cirith Ungol-on, egy stúdiójeleneten át végül Mordorba, azaz a Mt Ruapehu kietlen vulkanikus lankáira érkeznek, ahol látják, hogy bizony erről is túl sok az ellenség.

Ahhoz, hogy tovább haladhassanak, az kell, hogy társaik addig Rohan síkságain, a csak terepjáróval megközelíthető Ida Valley-beli Poolburn Reservoir környékén keresztül a Fangorn erdőbe, azaz a Fiordland mesés vidékén a Mavora Lakes melletti erdőségbe eljutva az entekkel, valamint Edorasba, azaz szinte megközelíthetetlen, Canterbury síkságon elhelyezkedő Mt Sunday-hez eljutva a rohirokkal szövetkezve egy csúnya Helm-szurdoki (Helm's deep), azaz egy Wellingtoni bányabeli ostromot túlélve legyőzzék Szarumánt, aki Vasudvardból (Isengard), azaz az Upper Hutt-i Harcourt Parkból irányítja seregét.

Ám e győzelem még csak a kezdet volt, mivel Gondor is segítségért kiált. Erre a rohirok Dunharrow-nál, azaz a Wellingtoni Mt Victoria környékén gyülekeznek, hogy épp időben érkezzenek a Pelennor síkságra, ami Twizel közelében van, ahol Minas Tirith városának, egy aprólékosan kidolgozott stúdiódíszlet ostromának menetén fordítanak egyet. A sok fáradt katona aztán szépen egy vezércsellel eltereli Szauron figyelő tekintetét, hogy Frodó és Samu a Gorgoroth Fennsíkon, azaz a három vulkán által szegélyezett Tongariro Nemzeti Parkon végigküzdhesse magát a Végzet Hegyéhez (Mt. Doom), amit történetesen a Mount Tongariro vulkáni kúp személyesít meg, ahol megsemmisítik a gonosz gyűrűt, ezzel végetvetve Szauron hatalmának.

Végül mindenki hazatér, ám Frodo nem bírja cérnával sebesülése visszatérő fájdalmait, így a Középföldéről távozó tündékkel együtt hajóra száll Szürkerévben (Grey Havens), egy stúdióban Valinor felé, amit senki sem tud, hogy merre lehet, de biztosan szép, csak melankólikus hely.

Hát, dióhéjban ez lenne a történet. Aki esetleg még nem olvasta volna az eredeti változatot, annak szólok, hogy az összehasonlíthatatlanul jobb, hosszabb, és kidolgozottabb az itt leírt változatnál, és nem utalgat állandóan forgatási helyszínekre. Ezek után mindenkinek további kellemes művelődést és élménydús kalandtúrát kívánok!