Loquat

Szűk fél éve, amikor bemutattam az aktuális lakásunk kertjét, megemlékeztem a pompás királylepkékről, amik valami számunkra ismeretlen, ámde attól még szép, éppen akkortájt virágzó fát tüntettek ki figyelmükkel.


Azóta eltelt pár hónap, miközben a télből nyár, a virágokból szép formás gyümölcsök, a pillangókból pedig színpompás rozella papagájok lettek.


Gondoltam is, fele sem tréfa ennek, hát utánajártam. Először is megkóstoltam a gyümölcsöt, hátha én is valami hasonló metamorfózison esek át. Engem gyíkká változtatott... de már elmúlt.

Ellenben maga a gyümölcs rendkívül ízletesnek bizonyult, így mostmár a környék madaraival versenyre kelve én is rájárok a sárga színű, méretét és formáját tekintve vadkörtére, ízlelve pedig valami édes, lédús alma-körte kombóra emlékeztető termésre, ami - mint utóbb kiderítettem - nem más, mint a loquat, magyar nevén japán naspolya.

A szakirodalom azt mondja, hogy szüret után tíz napig (hűtve ennél tovább is) őrzi meg szavatosságát. Én ennyit eddig nem vártam vele, viszont olyan mennyiségben kezd beérni, hogy ha csak az elérhetőket szüretelem, akkor is bőven jut feldolgozásra. Lehet, hogy megpróbálunk csatnit főzni belőle, az tuti jó lesz.

Majd beszámolok róla. Addig is mondjátok utánam: loquat csatni, vagy nem loquat csatni.