Már megint a Keát bántják

Az index.hu közölt egy Gyilkos papagájok Új-Zélandon című cikket, amelynek tartalma ugyan igaz, mégsem tudok egyetérteni a szenzációhajhász hangvételével, amellyel démonizálni próbálja a Keát.

Új-Zélandon a birkatenyésztést megelőző időben több, mint százezer példánya élt a világ legokosabb papagájának, a Keának. Igencsak szélsőséges körülményeket képes túlélni, mondhatni a jég hátán is megél, mindez az intelligenciájának és alkalmazkodókészségének köszönhető. Aztán megérkezett a fehér ember, felégette az erdőket, füvesített és kiterelte a szabadba a nem éppen az értelméről híres jószágát.

A Kea okos madár, hamar rájött, hogy a birka gyapja alatt van a sok finomság, ennek néhány tucat birka láthatta kárát. Emiatt azonban a birkapásztorok tízezerszámra(!!) lőtték ki, mígnem a huszadik század utolsó harmadára ráeszmélt néhány nem birkapásztor, hogy ilyen tempóban mutatóba sem fog maradni Keából. A hülye fehér ember ugyanis a bárgyú jószága kizárólagos hasznosítása címén (mert lássuk be, nem szeretetből nevelik a birkát, hanem mert négy évig lehet nyírni, utána meg mehet kondérba, mindez jó profitot hoz) szó nélkül lelőtte volna az utolsó Keát is. A keának a tulajdon, mint koncepció, nem fért bele a világképébe, ezt talán nézzük el neki.

1986 óta aztán végre kuss van a puskának, és kevésbé destruktív megoldásokon próbálják törni az okosok a fejüket. Részemről a keának drukkolok, hogy bírja ki, amíg a hülye fehér ember kihal, mert a világpiacon esik a gyapjú és a birka ára, ehhez alkalmazkodni pedig képtelen.