Tengerüveg

A tengerpart egy aranybánya. Nem csak, hogy ingyé etet kagylókkal, osztrigákkal és társaikkal, amiket mindjárt a helyszínen fel is lehet dobni a grillre, hanem egyéb, nem ehető, ellenben díszítő vagy épp gyüjteménybe való értékkel bíró csecsebecsékkel is kényezteti a dagály elvonultával hozzálátogatókat.

Az, hogy mindenféle szép kagylóhéjakat lehet találni, az már közhely. Tele van a szebbnél szebb példányokkal a lakás. A kocsonyás medúzákat, vagy az egyéb jobb sorsra érdemes partravetett élőlényeket nem sorolnám ide, mert azok vizesen, ott és akkor szépek, ellenben hamar bomlásnak indulnak.

Vannak viszont olyan kincsek is, amikről elsőre nem is gondolnánk, hogy az, pedig de. Ilyen például a tengerüveg. Nem hangzik különlegesnek egy törött üvegdarab, amit a tenger homokja opálosra csiszolt, pedig mégis az. Közelebbről nézve látszik is, hogy miben rejlik az értéke: a tengervíz az idők során apró mélyedéseket mar az üvegbe, ahogy kimossa a nátrium és kalcium tartalmat. Sőt, ezen elemek egyéb vegyületekkel kombinálódnak, és kis kristályokkal ékítik a gazdaüvegeiket.


A kavicsok közt, vagy épp a homokfövenyen a figyelmes szemlélő hamar rálelhet egy-egy ilyen tenger edzette üvegdarabra. A darabok közt pedig ritkán igen értékesek is előfordulhatnak. A barna sörösüvegszármazék mellett ugyanis akadhat mindenféle színű és alakú különlegesség, amelynek eredetét csak találgatni lehet.

A tengerüveg gyűjtés olyan méretű hobbi, hogy a gyűjtőknek van újságjuk, szakmai tömörülésük, valamint sok-sok weboldaluk is, ahonnan megtudhatjuk, hogy mit is kell keresni, mire lehet használni a megtalált darabokat, vagy épp mitől értékes egy-egy ritka darab, illetve hogyan tudjuk megkülönböztetni az eredetit a hamisított tengerüvegtől. Igen, a tengerüvegnek olyan értéke van, hogy még hamisítják is.

Ami engem illet, a házi gyűjteményem eddig két barna sörösüveg darab, valamint egy halványzöld ki tudja mi lehetett újkorában. Remélem sokat érnek. De mindegy is. Gyűjtöm tovább őket, mert szépek.