Lótuszültetés

Mielőtt megkérditek, nem, nem jógázni fogunk, hanem kertészkedni.

A lótuszültetés projektem úgy egy hónapja indult, amikor a Plant Barn-ban megpillantottam egy kübliben néhány gyönyörű lótuszlevelet úszni, ami felhozta a lótuszvirágokkal kapcsolatos szép emlékeimet. Ezek után pedig jól utánanéztem a dolgoknak, s tradme-n lőttem egy alkalmas cserepet és lótuszmagot, hogy legyen hol elkezdeni a vízikertészet eme vállfaját.


Aki még esetleg nem találkozott volna lótusszal, ez egy kinézetre valamelyest a tavirózsára hasonlító, ámde egyébként teljesen másik, Ázsiában, Ausztráliában és Amerikában őshonos fajok, amiknek esztétikai értékén túl van néhány különleges tulajdonsága is. Az egyik ilyen a levelének a vízlepergető bevonata, ami a nanotechnológusokat is megihlette olyannyira, hogy hasonló tulajdonságú festéket terveztek a levélfelület (apró) mintájára.

A másik különlegessége, hogy a magját egy kemény, vízhatlan burok védi, amiben nagyon-nagyon sokáig képes aludni (a legöregebb ismert csíraképes lótusz mag 1288 éves), ellenben amikor megreped ez a burkolat, a növény alig pár hét alatt szárba szökken, s megfelelő körülmények közt el is burjánzik.

A maghéj eme különc tulajdonsága biztosítja be az amúgy rizómásan osztódó, minden részében ehető növényt arra az esetre, ha egy túlzottan falánk rágcsáló populáció bevenné magát abba a mocsárba, ahol kedvenc növényünk lakik. Ilyenkor ugyanis megesik, hogy az utolsó szálig felfalják. Ámde, a magok biztonságban nyugszanak az iszapban akár tizen-huszon évekig is, miközben a rágcsálók élelemforrás híján továbbállnak, majd mikor "tiszta a terep", újra eljön a lótusz ideje.


Életereje és tisztasága (mocsárból hajt ki, mégis patyolattiszta marad) jelképként metafizikai magasságokba emelte a buddhizmus szárnyán, míg szépsége, valamint a jellegzetes magházformája virágcsokrokat és impozáns beltereket tesz különlegessé.

Már régen vágytam rá, hogy kertemben saját lótuszvirággal büszkélkedhessek, s most ez a vágyam a megvalósulás rögös útjára látszik lépni a napfényes kert közepén egy sárkánymintás cserépben, amire természetesen egy pukekó vigyáz.


Az elmúlt pár hétben a magok (háromból kettő) kicsíráztak és látványos növekedésnek indultak, jelenleg egy-egy kicsi levéllel, egy-egy további levélkezdeménnyel, valamint kicsi gyökérszőrökkel kapaszkodnak a világba.


Ha minden jól megy, meg ügyesen betartom a gondozásuk alapelveit, jövő nyáron pompás virágokkal fognak meglepni.

Valahogy így képzeltem el számukra a jövőt: