2010. április 20., kedd

Puha tök hava

Megint utaztunk. Sikerült egy nappal az európai légtérzár előtt Magyarországra érni. Reméljük mire indulunk vissza, az a kimondhatatlan (sőt, elolvashatatlan) nevű izlandi vulkán már rég kifüstölögte magát. Azt kell mondjam, hogy nem lennék a félúton rekedt utazók helyében...

Az utazás amúgy sima volt, megnéztem kilenc filmet útközben, bepótoltam a mozizást egy évre visszamenőleg is. Az érkezést követő napon már szokásosnak mondható jetlag, valamint a távollétünk alatt végbement apró, hétköznapi változások együtt vicces jeleneteket okoztak:
Pukkéné leugrik a kisboltba tejfölért, ahol megkérdezték tőle, hogy hányforintos tejfölt kér. Ő rábökött az egyetlen, régről ismerős márkára, hogy az jó lesz, mire közlik vele, hogy de az a legdrágább. Sebaj, elővette a tavalyról a pénztárcában maradt papírkétszázast, hogy fizessen vele. Na ekkor meg az volt a baj, hogy azzal nem lehet fizetni. Kótyagosan nem értve a helyzetet, elmagyarázták neki, hogy már vagy fél éve nincs forgalomban a bankjegy. Mindjárt az első napra ennyi pont elég is volt :)

Aztán vendégség, ahol nézem, hogy nahát, mit keres az ünnepelt virágcsokrai közt ez a felettébb gyanús cserje...


...állítólag "kefevirág", és mediterrán növény, mint az oleander. Ja rájt, az eladók kreativitása még botanikai ismeretükön is túl tesz! Gyorsan felvilágosítottam a népet, hogy ez nem kefevirág, hanem egy szépséges Metrosideros excelsa, ismertebb nevén pohutukawa. Hát, nem sikerült utánam kimondaniuk. Így esik most látogatásunk a puha tök havára.

4 megjegyzés:

kisrumpf írta...

Remélem, a tiétek jobban sikerül, mint a miénk. Fejben már baromi jól számolok, de nem érzem jól magam. Főleg a feltánően sok koldus látványa zavar. S sok más is, de nincs jogom kritizálni.

Pukke írta...

Nekem leginkább az tűnik fel, hogy itt akut helyhiány van: mindenki a másik személyes terébe gázol minden szinten. Megbámulnak mindenkit, fellökik vagy épp feleslegesen feltartják egymást, mintha direkt még élveznék is.

kisrumpf írta...

Iyen élményünk nem volt, hacsak az autóúton folyton Böhöm elé szökkenő, sokkal kisebb teljesítménnyel "csakazértis" erőlködőket nem számítom annak. De a kereszteződéseknél egyszerűen kikerülhetetlenek a feliratot maguk elé tartó kéregetők. Elfordulok és baromi sz*r érzés!

Unknown írta...

A papír kétszázassal én is így jártam,pedig én itthon lakom.
Így azért sokkal cikibb.
Sajnos a koldus látványosság már országszerte "megszokott" dolog.