Minden kultúrának megvan a saját "isten háta mögötti" települése, ami annyira eldugott, hogy nem is létezik. Új-Zélandon sincs ez másképp, a vidék alacsonyan lakott, ámde annál egyhangúbb szántói, legelői közt itt is elvész az ember tájékozódó készsége.
Így eshetik meg, hogy Mucsaröcsöge és Bivalybasznád települései Új-Zélandi testvérfalvakkal büszkélkedhetnek.
Ha valaki épp Eketahunára utazott, akkor tuti, hogy nem elérhető. Még akkor sem, ha Eketahuna éppenséggel létezik. Azt ne kérdezzétek, hogy az a félezer ember, aki Eketahunán lakik, hogyan élik ezt meg, de az biztos, hogy mindenki más sztereotipálja őket.
Ennek fényében, a félreértések (értsd: ha valaki tényleg Eketahunára utazik) elkerülése végett inkább Waikikamukau települését említsük meg, mint célállomás. Ez utóbbi ugyanis tényleg nincs a térképen. A neve egyfajta szójáték: egyrészt a Wai errefele egy gyakori településnév előtag, másrészt viszont a település nevét pont úgy kell kiejteni, mint a "why kick a moo-cow" (miért rúgnánk meg egy kistehenet) kifejezést. A háziállatra utalásból kiindulva azt mondanám, hogy akkor Waikikamukau lesz Bivalybasznád testvérvárosa.
2010. október 21., csütörtök
Eketahuna
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Ez nagyon tetszik :))))
Tényleg, arrafelé milyenek a tipikus vidékiek? (mint pl. nálunk a padon ücsörgő nénikék, akik minden áthaladó utast megvizslatnak)
ööö, azt nem tudom, én tipikus városi vagyok, de majd elugrok Eketahunára és megnézem :)
Mondanám, hogy gumicsimmában birkát szelidítenek, de ezt csak hallomásból...
Megjegyzés küldése