Mi terem a kertünkben

Kertünkről már rég értekeztem, sőt, igazából erről a kertünkről még nem is, pedig mindig volna mit említeni, történésből nincs hiány. Télen a sok eső miatt például felszaporodtak a csigák, ami még nem volna gond, ellenben az időközben kiültetett kowhai csemetét tavasszal csutkára rágták, esélye sem volt megindulni, mígnem véget vetettem a csigák randalírozásának. Arrafele már térdig ér az üres csigaház...

Aztán tavasszal minden szépen megindult, jácintok meg nyusziharangok (eredetileg harebell, fogalmam sincs mi a magyar neve) virágoztak, aztán felváltotta őket a rózsaszín muskátli, a levendula, meg a hebe, aki szintén ki lett ültetve még a télen.

Közben a haszonnövények is megkezdték áldásos tevékenységüket: mindkét szomszéd a kerítésre futtatta a golgotavirágját, aminek azért is örülök, mert a kerités felénk eső oldalán is virágzik és terem. Meg egyébként lehetetlen virágszerkezete van:


Kertünk kincse pedig egyértelműen az a négy tő eper, ami még magról nőtt, viszont ellenben szép nagyszemű, jó hozama van és hihetetlen finom, mind az illata, mind az íze. Mondhatni szájérett. Persze erre rájöttek a környék rigói is, így most a madarakkal versenyzünk az érett eprek kóstolásában. Hiába bíztuk a pukekóra az eprek őrzését, az eprek fele mire beérne, félig felzabálódik rigócsőr lenyomatokkal szeldelve.


Apropó rigók, a szomszéd feijoa bokrára is rájárnak, ahol pedig a virágok húsos szirmait tépkedik, miközben az új generáció prüntyi csőrrel és fésületlenül vertyog a kerítésen.


Nem említettem a harmadik, ámde egyelőre igencsak sikeres lótusz csíráztató próbálkozást, sem nem a szúnyoglárvákra utazó halacskákat a sárkányos cserépben, nem szóltam a konyhaablakban nevelt ki tudja milyen nevű, ámde annál gyorsabb növésű, csüngő virágú növényről, de még a ruta palántákat sem mutattam meg, pedig azok is szépen nekilódultak. Több legyökereztetett hibiszkusznyesedék is hozza a virágait, a hortenzia pedig bokorrá akar minősülni, egyelőre 17 virágcsokor kezdeménnyel a szezonra.

A retek, na az stagnál. De majd jól meg is mondom neki, hogy szégyellheti magát.