Az elmúlt napokban izgága hernyók lepték el az etetőjük környékét, hogy ráleljenek egy-egy megfelelő helyre életciklusuk következő szakaszához. Ez önmagában még nem nagy szám, de azért a díszítés céljából kihelyezett tereptárgyakkal való ismerkedésük okozott néhány vicces pillanatot.
Ez a lepketanonc például "segítség, elkapott a madár"-t játszott. (Vegyük észre a díszmadár riadt tekintetét!)
Ez a másik pedig egész stílusos dekoratőrnek bizonyult, amikor a fejdíszekről volt szó.
Ilyen és hasonló meghitt pillanatok után aztán szépen mindegyikük lenyugodott (legtöbbjüket én is terelgettem, leginkább a keltetésre kijelölt páfrány leveleire), szőtt magának talapzatot, majd lógázni kezdett, s egy napon belül levedlette utolsó hernyóruháját is, hogy ilyen zöld púpává változzon.
Innen már tényleg csak türelem kérdése a pillangó.
2010. február 23., kedd
Kukackonzerv
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Próbáltam az uramat izzítani, és megosztani vele az itt történteket ("Nézd, de szép!"), de csúfos kudarcot vallottam. Csak azt látta, hogy "fúj, hernyó... :-(
Akkor azt már el se meséld neki, hogy két hernyónak nyoma veszett, feltehetőleg valahol a lakásban mászkálnak...
Nem fogom! Akkor majd bebábozódnak valahol, egy csendes zugban, nem?
Megjegyzés küldése