Gregre vigyázni

Tegnap megint voltunk Tiritiri Matangin látogatókat terelni. Ezúttal hat elég szótlan aucklandit sikerült végigvezetni a világítótoronyig. Még tanulom a szakmát, így eshetett meg, hogy végig azt éreztem, hogy csak untatom a népet, mert viszonylag szótlanul követtek, s csak a néhány jó helyen elejtett poénon vihogtak egyet, de a túra végén lelkesen köszönték meg fáradozásaimat.

De nem is ez a lényeg, hanem hogy Greg, a takahe, a sziget celebje - aki arról híresült el, hogy rendszeresen lófrál az épp elcsomagolt ebédjüket majszoló látogatók közt, megragadva minden adandó alkalmat egy kis potyakalória megszerzésére - egyszóval a sziget üdvöskéje mostanság épp pár nélkül maradt, így fölös energiáit a látogatókon vezeti le, ha nem figyelnek. Az erőteljes csőr és karmok nem épp veszélytelen fegyverek, így az önkéntesek egymást váltva felügyelik Greg-et, nehogy a gyanútlan látogatókkal nézeteltérésbe keveredjen.

Greg szerintem egy nagy cukiság (nyilván engem még nem csípett, karmolt meg), ezért örömmel vállaltam a felvigyázást, közben addig is mesélhettem róla meg a többi takahéról a látogatóknak, akiknek így esélyük sem volt menekülni: egyik oldalról Greg a csőrével meg a karmaival, másik oldalról pedig én a takahe történetekkel. Így jártak, végtére is madaras szigetre jön látogatónak. :)

Hozzá kell tenni, Greg nem kizárólag csak látogatóvegzálással tölti idejét, a nagy melegben például előszeretettel pancsol is a neki kikészített madárfürdőben.