Hosszú alvások éjszakája

Holnap Április első Vasárnapja, ezért hajnalban Új-Zéland átáll a téli időszámításra, így egy órával többet lehet alukálni. Cserébe pedig megint lehet hosszasan törni a kobakunkat azon, hogy akkor most hol hány óra van, miért pont annyi, és hogy mi értelme van megintcsak megkavarni az egészet.

A téli-nyári időszámításnak nincs köze a tavaszi-őszi napéjegyenlőséghez, hacsak nem az, hogy az átállások nagyjából a napéjegyenlőségek környékére esnek. Az utóbbi egy csillagászati fogalom, míg az előbbi egy emberalkotta borzalom, amit a nagyokosok (tuti brit tudósok lehettek, ki más) azért találtak ki, hogy a napkelte mindennapi tevékenységeket szabályozó hatásától elszokott urbánus népek a rövidebb napokon is napkelte környékén ébredjenek, ha be akarnak érni munkakezdésre, ezzel elvileg energiát spórolva meg. Hogy miként, az nekem nem világos, de biztos nagyon kapkodva kellett pótcselekedni a hetvenes évek olajválsága idején, így nem volt idő végiggondolni a dolgot.

Természetesen a kockázatok és mellékhatások később jelentkeztek, így (gondolom szintén brit tudósok) azóta megállapították, hogy az átállások komoly veszteséget okoznak a gazdaságnak, sőt, balesetekért is felelősek, mivel az embereket a hiányzó vagy épp extra óra kizökkenti napi ritmusukból, ezáltal könnyebben hibáznak.

Tavaly aztán újabb kisérletbe kezdtek, ezúttal az USÁkok, hogy ha hamarabb kezdődik a nyári időszámítás és tovább tart, annak milyen hatása lesz az energiafogyasztásra. Kiderült, hogy az égvilágon semmilyen. Ellenben komoly összegekbe és nem kevés bosszankodásba került az informatikai rendszerek frissítése, hogy azok is tudjanak a változásról.

Az a tény pedig nem segít, hogy a Földünk egy északi és egy déli féltekéből áll, amelyeken pont fordítva vannak az évszakok (ez megint csillagászati jelenség, ugye a Föld forgástengelyének a Nap körüli pályája síkjával bezárt szöge miatt a két féltekén eltérő mennyiségű a napos órák száma), mivel így Új-Zéland és például Európa között háromféle időzóna eltérés is kialakulhat, ugye alapból 11 óra, ami attól függően 10 és 12 között alakul, hogy épp hol van tél vagy nyár.

El van ez rontva valahol nagyon, de ha jobban belegondolunk, ez is csak egy elfuserált korrekció az amúgy is totálisan zavaros naptárrendszerben (ami tele van 28-31 napos hónapokkal, szökőévekkel és egyéb a természet ritmusát nem éppen zökkenőmentesen követő jelenségekkel). Aztán csak ne csodálkozzunk, ha késve ér a nép a munkába...

Egy okosságot viszont tanultam ma az angoloktól (szerintem mondjuk ezt pont nem a brit tudósok találták ki), ez pedig egy szójáték, amivel könnyen emlékezni lehet arra, hogy mikor merre kell állítani az órát.

"Spring forward, fall back", mondja az angol, amit a magyar csak akkor ért meg, ha tudja, hogy a spring szó az tavaszt is jelent, meg rugót, ugrást is, míg a fall az éppen annyira ősz is, mint esés, tehát tavasszal szökken, ősszel pedig lemarad.

Mármint az óra. Minden más járja tovább a saját útját.