Sün! Sün!

A sün, bármily szende is a tekintete, egy felettébb veszélyes állat. Ez a megjelenése és környezeti hatása közötti óriási ellentmondás juttatta nemrégiben a magyar online világ csúcsára is. De ne térjünk el a témától...


A napokban találtam a helyi sajtóban a Szúrós problémára leltünk című hírmorzsát, amit a sün közkedveltsége és a cikk közölte érdekes adatok miatt úgy gondoltam, megéri lefordítanom. Íme:

A szerény sün foglalta el az első számú megőrzésellenes közellenség címet az Aoraki (Mt. Cook) Nemzeti Park közelében.

Az elmúlt négy év során egy a Tasmán folyómeder 20000 hektáros területéről begyűjtött 5029 ragadozó több, mint fele sün volt.

"Nagyon alábecsüljük őket," mondta Dan Nelson, a DOC biodiverzitás programjának menedzsere.

"Meglehet, sokkal könnyebben csapdába csalhatóak, de ehhez az is hozzátartozik, hogy még több van belőlük a vadonban."

Ezek a meglepően alkalmazkodó teremtmények, akik Új-Zélandra a XIX. század végén lettek betelepítve, a tengerszint feletti 1000 méteres magasságokon is megtalálhatóak. (Természetesen nem a levegőben, szerk.)

Nelson elmondása szerint a tüskés teremtmények madártojást is esznek, de arról nem tudni, hogy madárfiókákat is rabolnának.

Az étrendjükön weta (őshonos tücsökféle), bogarak, szöcskék, sőt, még gyíkok is szerepelnek.

A Landcare Research által 2003-ban kiadott két és fél éves tanulmány már felhívta a figyelmet arra, hogy csak a hermelinek, menyétek és oposszumok kapnak figyelmet, mint ragadozók.

"Ezek olyanok, mint a símaszkos rosszfiúk a bankrablásokban," fogalmazta meg Dr Chris Jones, a Landcare Research tudósa.

"Mindeközben, a sünök a háttérben szép csöndben kipakolják a széfet."

A 745000 dolláros Tasman Valley csapda program, amely az ötéves időtartamának negyedik événél jár, egy "szárazföldi sziget" kialakítását tűzte ki céljául, hogy megvédhesse a folyómeder élővilágát.

A völgyben mérgeket nem alkalmaznak.

Hozzávetőleg 1100 csapdát helyeztek el a Whale Stream-től egész a nemzeti parkig. A sünök és hermelinek a csapdába csalt ragadozók 75%-át tették ki.

A vadmacskák nagyobb arányban voltak jelen, mint az oposszumok vagy a menyétek.

A csapdák sikerét a folyómedrekben az őshonos madarak szaporodásában mérik.

Ebben az idényben, a ritka ferdecsőrű lile (Anarhynchus frontalis, wrybill) 100%-os sikerrel költötte ki tojásait a Tasmán folyómederben, s csak egyetlen Maori lile (Charadrius bicinctus, banded dotterel) fészek esett a ragadozók áldozatául.