Shakespear Park

Itt lakunk a Shakespear Regional Park tőszomszédságában, számtalanszor ugrottunk már át madárlesni, sétálni, kirándulni, pukekót etetni, vagy épp csak kikapcsolódni, de szégyen szemre eddig nem írtam róla, amit most pótolni szeretnék.

A Shakespear Park a Whangaparaoa félsziget csúcsán, Auckland belvárosából autóval úgy 50 km-re található, de még menetrendszerinti busz is jár ide. Szoktuk is látni, ahogy a végállomáson várakozva a buszsofőr a füves tengerparton nyújtózik egyet.


A park mindjárt több, jellegében más és más tengerparttal szolgál. Army Bay például homokos-sziklás, csónakok vízre eresztésére kiválóan alkalmas, Okoromai Bay inkább agyagos-kagylós, ideális terep a szedd magad barbekjúzásra, míg Te Haruhi Bay fehérhomokos, sekély partja a fürdőzők és kite-osok nagy kedvence. Mindhárom part autóval is elérhető, gyönyörűen karbantartott, füves, árnyékadó fákkal tűzdelt, míg a kitaposott utakat kevésbé kedvelőknek van itt egy sziklás, csak gyalogosan megközelíthető partszakasz is, Pink Beach néven.

A park területe egyben farmként is üzemel, így ne lepődjünk meg a birkák és tehenek láttán, akikre a kerítések és a pukekók vigyáznak csak, ellenben a gyepet kiválóan karbantartják.

A legelőkön kívül van itt még sósmocsár, édesvizű (kacsaúszta)tó, fás-bokros részek, sőt, még esőerdő is, patakkal meg vízeséssel, ahogy azt kell. A vízesésnél sötétben még világító kukacokat (titiwai, arachnocampa luminosa, ahogy tetszik) is lehet látni.

Az élővilág változatosságáról a rágcsálókontroll és a fokozatosan helyreállítás gondoskodik, így az őshonos növényfajok közt őshonos madarakra is nagy számban lelhetünk. Pukekók minden mennyiségben van, piwakawaka, kereru, tui, rozella szintén sokan, de még kakariki és korimako is akad néhány. Te Haruhi Bay-ben pávák is laknak, a tengerpartokon pedig kormoránt, csigaforgatót és gólyatöcst (pied stilt) lehet rendszeresen megfigyelni.


A kirándulni vágyókat a parkot keresztül-kasul átjáró túraútvonalak segítik, melyek közül a leghosszabb kb 12 km-es, dimbesdombos terepen. Nekünk nagy kedvencünk a sósmocsáron keresztül vezető szakasz, ami két füves partot köt össze, s ahol mindig sok szép madárral találkozunk.


A park kellős közepén, a domb tetején van egy kilátó, ahonnan teljes körpanorámán legeltethetjük szemeinket. A közvetlen közelben a legelő birkák, tehenek és pukekók, majd a park csodás tengerpartjai, a Whangaparaoa félsziget. Kicsit távolabbra tekintve ott kéklik (felhős időben szürkéllik) a Hauraki öböl a szigeteivel együtt. Tiritiri Matangi mindjárt egy karnyújtásnyira, a jellegzetes formájú Rangitoto, valamint a szintén jellegzetes Auckland belváros kicsit távolabb, míg Little Barrier és Great Barrier Island, valamint a Coromandel félsziget a messzeség ködébe vesznek, de körvonalaik jól kivehetőek.

Természetesen a parkból az Auckland-i Regionális Tanács gondozta parkoknál megszokott képkeret sem hiányozhat.


A park történetével nem untatnék senkit, ellenben a park jövője talán pont érdekes is lehet. Ha lehet hinni a SOSSI betűjelű társaság híreszteléseinek, akkor a parkot még idén elkerítik egy rágcsálók elleni speckó kerítéssel, jövőre pedig egy jó fél évre le lesz zárva levegőből végzett rágcsálóirtás utóhatásai miatt. Onnantól kezdve viszont a félszigetcsúcs a közeli Tiritiri Matangi madárrezervátum sziget élővilágából fog "kölcsönözni", s jó eséllyel fognak megsokasodni az amúgy veszélyeztetett új-zélandi madárfajok, mint a kakariki (kecskepapagáj), a korimako (harangmadár), a kereru (maori galamb), a toutouwai (cinegelégykapó) és társai.


Sőt, idővel kiwit is telepítenek az addigra egyre gyarapodó erdőkbe, mindezt úgy, hogy a park és a kemping továbbra is szabadon látogatható lesz. Már nagyon várom...