Budapesti Állatkert

Most vasárnap előtt utoljára öt éve voltunk a Budapesti Állatkertben, s azt kell mondjam, hogy az elmúlt öt évben nagyon sokat fejlődött, ami mind a lakók, mind pedig a látogatók előnyére szolgál.

A mostani vizit leginkább a kicsi orrszarvú miatt volt, mert annyira cuki, hogy még, ugyanakkor belőle láthattuk a legkevesebbet, elvégre mégiscsak legyen nyugalma, de akkor is, na. Most, hogy ezt jól megmondtam, jöhetnek a többi kedvencek is.

A Pálmaházban kezdtünk, amit most először sikerült meglátogatnom, mert eddig, amióta csak eszemet tudom, mindig zárva volt, amikor épp ott jártam. November elejéhez képest rendesen befűtöttek odakinn is, a pálmaházbeli fülledt trópusi hőség azért így is ütött. Ezt viszont sikeresen kárpótolta a szebbnél szebb, fényes tollú madarak közelsége. Bár a metálkék tollú seregélyek és társaik, valamint a tukán sem kutya, a szemünket mégis leginkább a skarlát íbisz kötötte le.



A pálmaház hősége után maga volt a felüdülés a trópusi akvárium, ami pont a pálmaház alatt van, s ahol rég látott ismerőseinket, a korallzátonyok szebbnél szebb színekben és formákban pompázó halait tekinthettük meg több, szépen berendezett akvárium üvegén keresztül.

Sétánkat a tarvarjak irányában folytattuk, majd miután megnéztük őket, a hangos madárfüttytől vezérelve lecsekkoltuk a kacagójancsi (kookaburra) és társainak röpdéjét is. Itt láttunk még haverkodós csókát, sünt (tudom, hogy nem madár!), valamint egy felettébb kérdő tekintetű gémet.



A fókamedencéhez pont etetéskor értünk, úgyhogy jól megnéztük a fókakoma mutatványait, amit egy krónikus beszédkényszertől szenvedő látogató folyamatosan, monoton élőszóban is tolmácsolt a körülötte álló családjának, meg azoknak, akik még hallották őt egy tíz méteres körben. Valahogy így hangzott: "...nézd, visszaviszi a labdát a gondozónak, most kiugrik a vízből, jé, ott vannak Szandráék a túloldalon, nézd, megeszi a halat, amit a gondozótól kapott. most beugrott a medencébe a halért, előjött a túloldalon, és ugyanúgy jár, ahogy a gondozója, nézd, ott vannak Szandráék, pont szemből látják, most megint beugrott a vízbe, a gondozó meg megint adott neki halat, nézd, ott vannak Szandráék, sziasztok, nagyon ügyes ez a fóka, nézd, hogy elkapta azt a halat is...". Na, mi valahol itt adtuk fel, majd barátkozunk vadon élő fókákkal máshol.

Megnéztük ellenben Délkelet Ázsia mindenféle gerléit meg lóripapagájait, majd az állatkert túlvégéhez közeledve a zsiráfok, antilopok kifutóját, ahol ezúttal gólyák pózoltak, és egy hangos gyöngytyúk banda portyázott fel-alá.



Volt ott még marabu, meg még sorolhatnám mennyiféle szép madarak meg nem madarak (mint például a felettébb muris katta makik a majomház előtti kifutón), de úgyis csak a képeket néztétek, úgyhogy nem teszem. Lényeg a lényeg, hogy kellemesen telt az időnk, és jókedvűen jöttünk el az állatkertből.