Internetet koldulni

Az áthidaló megoldások mindig problémásak, s ez alól nem kivétel a lakásbérletünk sem. A múlt hét során sikerült ugyan találnunk egy megfelelő lakást, de oda csak december közepén tudunk beköltözni, így most ideiglenesen, három hétre, egy másik, a találthoz közeli házban dekkolunk.

A környék (Whangaparaoa) pazar, a lakásra egy szavunk sem lehet, internet viszont nem folyik a csapból, sőt, még telefon sincs bekapcsolva. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy Woosh lefedettség itt egyenlő a zéróval, a környékbeli nyitott wifi "hotspotok" pont az antenna értelmezési tartományán kívül esnek, internet kafé pedig legközelebb tizenkilométerekre van, akkor mindjárt érthető, hogy miért is nem frissül a blogom eleget.

A három hét pedig pont akkora időtartam, ami miatt nem szeretnék se telefont, se vezetékes internetet, se mobil internetet, sem pedig műholdas internetet beköttetni, mert nehogymár többe kerüljön a hús, mint a leves.

Marad tehát az, hogy az innen harminc kilométerre lakó barátokat rendszeres zaklatásnak tegyük ki netfüggőségünk kúrálása végett. A szociális hálónk újfent a segítségünkre sietett, az érintetteknek ezúton is köszönöm a gyorssegélyt.