Folytatni onnan, ahol félbehagytuk

Auckland-be megérkezve a friss, üde levegő, a mejnók csipogása, jót tett a kissé dezorientált, de a No-Jet-Lag bogyók miatt csak enyhén kótyagos fejünknek.

Olyan érzés volt, mintha csak tegnap utaztunk volna el innen. Pedig nem, sőt, négy hónapja, úgyhogy közben nem csak hogy lejárt a kocsi WOF-ja és regisztrációja is, de még az akkuja is lemerült.

Az első utunk a National Mini Storage-be vezetett, ahol előzőleg ott hagytuk egy őrzött garázsban az autónkat és a cuccainkat. A hely annyira biztonságos, hogy mint az kiderült, a garázst a múltkori nagy sietségben (záróra környékén voltunk már) be se zártam rendesen, mégis minden a helyén volt, ahogy hagytuk.

A lemerült akku kérdését az AA klubtagoknak ingyenes kiszállásos segítségével "zártuk rövidre", a WOF és registration pedig mind egy helyen intézhető, például az VTNZ-nél is, ami pont útba esett, s ahol fél óra alatt meg is voltunk, potom 40 dollárért kapott szép új vizsgabizonyítványt a kocsi.

Aztán rohamosan fáradtunk elfele (a két éjszakai hosszú járat alatt begyűjtött max 2-3 óra alvás nem volt épp kipihentető), meg éhesek is voltunk, úgyhogy beugrottunk a Wendy's-be egy gyors burgerért, mielőtt alukálni mentünk volna. Már el is felejtettük, hogy a nagy adagot itt small-nak hívják, a medium az pedig már a literes üdítőt jelenti. De mindegy is, aludni így is bőven tudtunk.

Keddre virradóra a jetlagnek nyoma sem maradt, úgyhogy folytattuk a hatékony ügyintézést. Először átválogattuk a bőröndjeinket, átszerveztük a garázsban tárolt cuccokat is, majd elugrottunk az AA-hoz gépjármű felelősség biztosítást kötni (itt ugyan nem kötelező, de szerintem nem árt, PR-rel egy évre 220 dollárért pedig olcsóság a vizitoros árakhoz viszonyítva). Mindezt mosolygós, hatékony ügyintézőkkel társalogva, mert az jó.

Most, hogy már kényünkre-kedvünkre törhettük a közlekedés többi szereplőjét, gyorsan el is mentünk Orewába meg Whangaparaoára kiadó lakásokat nézni. Persze a trademe-n kiszemelt dolgokról jól kiderült, hogy vagy túl zajos helyen van, vagy már elkelt, és nem is tudják, miért van még mindig hirdetve. Ellenben találtunk magunknak ingatlanközvetítős nénit, aki mindjárt három helyet is mutatott Gulf Harbour-ban, amiből az egyiket, miután megnéztük, kiderült, hogy már elkelt (egy másik ügynökség is hirdette, azon keresztül), a másikban kutya meg macska is lakott, meg dohányos tulajok, ami miatt a punnyadásszag faktor igencsak befigyelt, a harmadik viszont még akár jó is lehet, de csak december közepétől.



Ha viszont már a környéken voltunk, megnéztünk pár tengerpartot is, meg jól néztünk pukekókat a kikötőnél, mert az is jó. Aztán jöttünk is vissza további bokros teendőinkkel foglalkozni.

Este fél kilenc körül lement a nap, most megint fáradunk rendesen. Holnap megint lakáskeresés ezerrel.