Olcsó Woosh-nak híg a leve

A frissen érkező, még lakást kereső internetfüggőknek nincs könnyű dolguk errefele. Vezeték nélküli internet kapcsolatokból viszonylag kevés, ám annál drágább alternatívák léteznek.

Még az érkezésünk előtt interneten körbenéztem, s akkor végül a Woosh mellett döntöttem, ami jó döntés is volt, meg nem is, gondoltam most közzéteszem az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat.

A Woosh nevű internetszolgáltató a vezetékes dolgai mellett egy sajátos mikrohullámú technológiára épített vezeték nélküli kapcsolatot is kínál. Sajátos alatt azt értem, hogy nem a 3G-nél megszokott HSDPA, hanem WCDMA szabványon ugat az éterbe, így a mobilszolgáltatók adathálózatával nem kompatibilis.

Az előfizetői csomagok 25 dollár per hónapnál indulnak, amiért 200MB net jár, 40 dollárokért pedig már 5GB-ot adnak, ami már rendszeres használat esetén is elegendő szokik lenni. Pozitívumnak tűnhet, hogy a túlhasználatot nem számlázzák le, csak korlátozzák a sebességet, ám a tapasztalat azt diktálja, hogy a korlátozás úgy lett megoldva, hogy az praktikusan használhatatlanná teszi a szolgáltatást. Ellenben a csomagok közt időarányosan számlázva szabad az átjárás.



Sajnos a legrövidebb szerződési terminus az 1 év, így az "egy hónapra kipróbálom, hogy milyen is ez" megoldás nem tud működni. Illetve tud, de az az egyhavi díjon felül plusz 200 dollárba fájhat. Ez úgy jön ki, hogy 1 éves szerződés esetén 100 dollár bekötési díj van, idő előtti felmondáskor pedig újabb 100-at kérnek, míg másfél éves szerződés esetén nincs bekötési díj, ellenben 200-ért lehet csak idő előtt kiszállni a ringlispírből.

A kipróbálós alternatíva a mobilszolgáltatóknál (vodafone, telecom) a 200-nál többe kerültek volna, mivel hűségnyilatkozat nélkül náluk csak a modem kétszer ennyiért fáj, bármilyen VoIP (skype, például) pedig felejtős náluk (tiltják, mivel a saját telefonbiznicüket nem akarják veszélyeztetni), tehát maradt az, hogy woosh, és ha nem jön be, hát buktam ennyit.

A woosh legnagyobb problémája a lefedettség, illetve annak hiánya. Csak Auckland, Wellington, Christchurch és Invercargill egyes részein van szolgáltatás. Az oldalukon lehet címre keresni, hogy működhet-e ott, de azért ez sok más dologtól függhet (domborzati viszonyok, beépítettség, antenna, stb.). Irányantenna (egy ablakra tappancsolható négyszögletes doboz) segítségével adott esetben például messzebbről is sikerülhet kapcsolódni egy bázisállomáshoz, de ez nem triviális, mivel a bázisállomások holléte nem teljesen publikus (ügyfelek kapnak némi kényelmetlen betekintést, de ennyi).

Hallottam anekdotákat arról is, hogy esőben nagyon leromlik a kapcsolat minősége, ám erre bizonyítékot nem sikerült tapasztalnom. A kapcsolat minősége nekem nem látszott korrelálni a szitáló eső jelenlétével.

Találtam egy tanulmányt itt, amely a technológia és a szolgáltatás üzleti terve mellett kicsi térképeket is közöl, amikről hozzávetőleg lehet saccolni, hogy egy adott területen egyáltalán lehet-e lefedettségről beszélgetni.

Az egyszerűség kedvéért most tegyük fel, hogy van lefedettség (mondjuk Auckland CBD pont ilyen). A hálózatra csatlakozni ilyenkor annyiból áll, hogy egy a woosh által a rendelkezésünkre bocsátott IPWireless márkájú pcmcia vagy külső usb modemet kell telepítenünk. Windowshoz adnak telepítőt, az nem kunszt, Mac OSX-szel nem próbáltam, Linux-szal a külső usb-s modemet próbáltam, működik, de hivatalosan nem támogatják persze. Amennyiben szeretnénk megosztani is, akkor lehet venni egy speckó firmware-rel ellátott D-Link wifi router-t, szintén a woosh-tól, 85 dollárért, amihez adnak kábelt is, ami az usb modemhez csatlakozik. Ez utóbbi esetben a gépre nincs mit telepíteni, az egy egyszerű ethernet vagy wifi kapcsolattal már látja a routert, ami pedig intézi a dolgokat a woosh modemmel.

Tapasztalatból a modem (usb, külső) néha újraindításra szorult, amikor már nagyon belassult a net, ez változó volt, hogy mikor, de kb. hetente előfordult azért.

Az így kapott internet kapcsolatról nem árt tudni, hogy van neki egy kb. 400-500 ms késleltetése, ami praktikusan azt jelenti, hogy a skype beszélgetéseink pont annyit késnek, hogy két kényszerszünet között egyfolytában egymás szavába vágunk majd, a youtube videók pedig akadoznak néha. SSH igencsak lassúcska, emberi fogyasztásra leginkább alkalmatlan. Böngészésnél, email olvasásnál-írásnál természetesen ez nem jelent különösebb gondot. A letöltési sebesség széles határok közt mozog, általában azért a megabit környékén van, a feltöltés csak valahol 200 kilobit körülig tud felmászni.



Mindent összevetve azt kell tehát megállapítsam, hogy a woosh wireless bár elsőre olcsóbbnak tűnik, összességében így utólag nem hiszem, hogy azon a havi 10 dolláron múlna, mint amennyivel olcsóbb egy vezetékes DSL vonalnál, ellenben sokkal kényelmetlenebb sok tekintetben.

Mobilnak a lefedetlenség miatt nem tekinteném, de vezetéknélküli alternatívák a Vodafone 3G, meg a Telecom hasonló hálózata mind drágább a woosh-nál, ráadásul egyik sem enged egyéb VoIP szolgáltatást, így nem igazán összehasonlítható velük.

A minimum egy éves hűségnyilatkozat pedig nyilván azért kell, hogy nehogy rájöjjön az illető utóbb, hogy a szolgáltatás nem annyira jó, mint ahogy gondolta...

Nem akarok pálcát törni a technológia felett, mert eddig minden (amúgy "nem lefedett") címről, ahonnan próbáltam, ha irányantennával is, de működött, beleértve a motelt is, amiből ezt épp írom, ám szerződéskötés előtt érdemes mérlegelni, hogy a "saját internetért" cserébe megéri-e bukni azt a kb. 200 dollárt, ha esetleg nem válna be a szolgáltatás a következő lakcímen.

UPDATE 2008.12.23: Mac OSX-en a woosh féle telepítő csak a nem intel alapú gépeken működik (nem próbáltam), az inteles mac-eken csak az ethernet kábellel (nem szériakelléke a modemnek) lehet a modemet használni, azzal viszont minden probléma nélkül.