Kerti EkSün

Ma egy kis elanyátlanodott négylábon járó tűpárna gombócot találtam a kertben. Még olyan kis szelíd, hogy amikor megfogtam, össze se gömbölyödött rendesen, ahogy azt a sünöknek illik, csak amúgy mutatóba. Alig tenyérnyi se, de nagyon aktív, még ha vékonyka is.


Megkínáltam paradicsommal, sajttal (épp ezek voltak kéznél), de egyik sem érdekelte, csak szaglászott, keresgélt. Aztán megkínáltam tejjel is. Na, arra egyből rácuppant, s lefetyelte is remegve. Csórikám rendesen éhes lehetett.

Nem tudom mi teszi, a kicsiny cuki orr, a gombszemek, a helyes pofázmány, esetleg a sürgén tipegő apró tappancsai, vagy a tüskés hát alatt lapuló diszkrét kedvesség, de egy biztos, a sün mindenkit levesz a lábáról a puszta megjelenésével. Olyan, mintha tele lenne valami angyalisággal, s csak átutazóban szuszakolna ebben a világban, hogy jobb kedvre derítsen bennünket. Én még nem hallottam olyanról, aki a sünökért ne lenne oda.

A kicsiny sünbalázsunk most épp valahol a kertben bújkál, de azért tettem ki neki ennivalót, hátha szüksége van még rá, hogy megerősödjön. A háziállat online szerint a főtt tojást, banánt, szőlőt szereti igazán, úgyhogy akkor azt fog kapni. Tessék, most terelgethetem ennek a cukiságnak az életútját...

Az életben az a szép, hogy a felhőket apróságok is el tudják kergetni. Tegnap még lehangolt voltam, de most, hogy ez a kis tűpárna itt van a közelben, mindjárt jobban érzem magam.