London - Harmadik felvonás

Reggel jó későn keltünk, pedig megint szikrázó napsütés fogadott minket. Az eredeti terveinket kissé megkésve követve indultunk el, majd további késést szedtünk össze, amikor kiderült, hogy a DLR jelű metrószakasz le van zárva, helyette buszok közlekednek csak. Annyit azért el kell mondanom, hogy mindez szépen ki volt táblázva és láthatósági mellénybe bújt kedves emberek tájékoztattak minden érdeklődőt, valamint a pótló járat nem került egy pennibe sem.


Utunk a "denagyottudunktojni" városrész, a Canary Wharf utcáin keresztül haladt, magas bankszékázak árnyékában. Aki esetleg nem tudná, ezek a magas épületek tulajdonképpen egy elterelő manőver részét képezték, hogy a Torchwood nevű, ufókkal foglalkozó szervezet fel tudjon itt húzni egy irodát pont ott, ahol a repedés van téridő szerkezetében, magasan a levegőben. A repedés azóta már bezárult (Doctor Who, 2006-os évad), de az épületek maradtak.


Célunkhoz közel az Island Gardens nevű végállomástól gyalog folytattuk utunkat a Temze alatti gyalagúton, aminek olyan fertelmes akusztikája van, hogy a benne trappoló, zsibongó emberek mindegyikét úgy hallottam, mintha a fejem közepében kiabáltak volna. Szerencsére nem nagyon széles a folyó, így hamar a túlpartra értünk, ahol mindjárt meg is csodálhattuk a Cutty Sark vitorláshajó tavalyelőtti gyújtogatása után megmaradt darabjai köré épített sátrat, amely alatt próbálják menteni a menthetőt. Mi inkább haladtunk tovább.

Grinics, amit Greenwich-nek írnak, a turisták meg Grinvics-nek ejtik, egy amúgy kisvárosias hangulatú külvárosa Londonnak, leginkább arról az ember alkotta elképzelésről híres, hogy itten megyen keresztül a "prime meridian", azaz a nulladik hosszúsági kör, tehát innen keletre van Kelet, nyugatra pedig Nyugat. Ezt a tényt hosszú sorokban kígyózó turisták hada próbálja "been here" fényképekkel dokumentálni a Királyi Obszervatóriumban lévő csík mindkét oldalán állva.


Szemfülesebb megfigyelők legalább két másik, a történelem homályába veszett prime meridian jelzést is találhatnak az épület oldalán, amelyek előző korok csillagászainak próbálkozásai voltak.

Az obszervatórium körül egy szép nagy kert található, telis tele füvön piknikelő emberekkel, valamint szelídgesztenyefákkal, amelyekről köztüdott, hogy sünt teremnek. Az egyik ilyen sünfa alatt álldogáltam, amikor fentről egy galamb leminősítette az ekkor még csak a fényképezőgépben lapuló fotóimat egy képlékeny állagú, fehéres plecsnivel. Köszönöm, értem a célzást.


Mint már említettem, késve indultunk, ráadásul útközben is jelentős késést halmoztunk fel, így rövidebbre zártuk a napunkat, mint eredetileg terveztük, ezért hamar hazakolbászoltunk. Este még kipróbáltunk egy futószalagos szusibárt is (Yo Sushi), mert azt már régóta ki akartam próbálni, aztán nyugovóra is tértünk.