London - második felvonás

Reggelire megkóstoltam a marmájt, elvégre valahol ezt is el kell kezdeni, ha már egyszer angoléknál ébred az ember. Sőt, e frissen szerzett tapasztalat Új-Zélandon is jól jöhet még. Ez a marmite feliratú élesztőkivonat vegyes érzelmeket ébreszt a nem angolnak született emberekben. Na, én az igencsak sós, barbekjúszószra emlékeztető ízével együtt megkedveltem.

A reggeli után kényelmesen nekiindultunk a napnak. Azt hittük sétálunk egy kellemeset, de inkább amolyan turistanézésbe csöppentünk a Westminster Abbey környékén, majd a Big Ben mellett a Westminster bridge-en át, a London Eye körül kulminálva egy irdatlan tömegben. Hiába, Londonban egy felhőtlen hétvégi nap tonnaszámra termeli a turistákat. Ja, tényleg, mi is azok voltunk. Na mindegy. Illusztrációként egy nagy tömeg helyett mondjuk pont jó lesz ez a fallikus fényjáték a Westminster bridge-en...


Mielőtt megkezdtük volna a South Bank Walk-ot, még meglátogattuk a London Aquarium-ot, hogy majd rájákat simogatok. Helyette csak nézni lehetett őket, meg az intézmény sem volt akkora terjedelmű, mint gondoltam, ellenben turista itt is volt bőven, úgyhogy angolosan távoztunk.

A sétánkat street performereket leső tömegeket kerülgetve folytattuk, majd kissé magunk is belassultunk egy utcai antikváriumba belebotolva. Aztán elértünk egy csak gyalogosan használható hídhoz, a Millennium bridge-hez, amelyet megtapodtunk, mert miért ne, no és mert remekül ott ült a túlvégén a St.Paul's Cathedral, sőt, a híd északi végéhez közelebb egy Tower Bridge-t is megpillantottuk a sirály mögött.


A St. Paul's előtt aztán kipróbáltuk a jó öreg emeletes buszok egyikét, azt a fajtát, amin még hátul lehet csak fel-leszállni, s azzal utaztunk a Tower-ig. No, ez a Tower ez egy furcsa dolog, ahol szép nagy hollók is laknak, meg fekete szőröskucsmás őrök, meg yeomanok, meg ott van a sok-sok aranyból és drágakövekből összerakott koronázási ékszer, a hatalom és a gazdagság jelképei, egy vastag páncélajtó mögött berendezett kiállításon, amelynek a kijáratánál adományokat gyűjtenek a néptől. A fene sem érti ezt.


s ha még lehet tetézni, mindezen konfúziónk közben felnéztünk az égre, ahol meg kenguruk inzultáltak minket. Köszönjük, már csak ez hiányzott! Kicsit fáradtan, elcsigázva vonszoltuk magunkat tovább, a Tower Bridge irányába, ahol újra jobb kedvre derültünk, mert nézzétek csak, ránkmosolygott a híd!


Ennél több nem is kellhet egy napra, de mi azért még a nap lezárásaként ettünk egy igazi angol fish and chips-et, csak hogy teljes legyen, amit reggel elkezdtünk.