Pukekók után kutatva teljesen véletlenül találtam egy weboldalra, amit egy Kaitaia melletti farmon élő házaspár szerkeszt. Miután felfedezték, hogy a számukra "mindennapos" dolgok másoknak teljesen új élményeket jelentenek, kitalálták, hogy megosztják a velük történteket a nagyvilággal.
A nem annyira hétköznapi történeteik közt volt ez a pukekós is, amit le is fordítottam iziben, hogy mindenki átélhesse...
A pukeko csibék figyelemreméltóan különös kinézetű teremtmények. Kiskorukban adják ki a legfélelmetesebb visító hangokat. Inkább kicsi kopasz, vörös szemű, karvalyorrú emberkékre hasonlítanak. Kikelésükkor a csőrük nagy része fehér, de ez a csőr növekedésével egyre kevésbé lesz feltűnő. Szempilláik rózsaszínűek, lábaik pedig egyszerűen elképesztő méretűek.
Eredetileg hat tojást mentettünk meg még 1996-ban. Először egy kotló bantam tyúk alá tettük őket, de amikor a csibék elkezdtek kikelni, hátborzongató hangjukat hallatva, a tyúk rájuk támadt, és mire észrevettem a veszélyt, egy csibével már végzett, egy másikat pedig csúnyán megsebzett.
A kikelésüket követő két héten belül történt még egy szerencsétlenség, amikor a fiatal tyúk, amelyik segédkezett a tojások keltetésében, valamiért veszélyben érezte saját csibéit (amiket a pukekó csibékkel egyidőben keltetett) ezektől a furcsa, nagylábú fekete plüssgombócoktól, s ahogy ráugrott az egyikre, eltörte annak az egyik lábcsontját. Az állatorvos tanácsát kikérve rögzítettem a lábát a lehető legstabilabban, és a kis csórikámat pihentettem és szórakoztattam az ezt követő hetekben.
Így nézett ki szegényke...
A végeredmény egy kissé szerencsétlen hajlás volt a jobb láb felső felében, valamint behajlott lábujjak, valószínűleg egy a gyógyulás alatt megrövidül inszalag miatt. Mindenesetre a madárka egy nagyon kedves társként cseperedett fel, s nagyon szelíd volt a gyógyulása alatti közeli kapcsolat folytán. Úgy viselkedett, mint egy macska: az ölünkbe ült, imádta, ha cirógatjuk, s eközben dorombolásnak megfelelő hangot hallatott.
Mindkét madár kirepült és saját családot alapított az első szezoban. A tojót nem láttuk később, a kakas viszont visszajárt, fenntartotta közeli kapcsolatát velünk, majd a következő évben újra elment, s azóta sem láttuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése