A datolyaszilva, vagy ahogy errefele ismerik, persimmon, eredetileg a távolkelet egyik fontos gyümölcse, s mióta néhány évtizede Új-Zélandra is behozták, itt is hozzá lehet jutni a finom, friss, helyi termesztésű példányaihoz.
A minap próbaképp mi is hozzájutottunk egy ilyenhez, s nem bántuk meg. A tetszetős narancssárgás színű gyümölcs kívülről kemény, de ez ne tévesszen meg senkit, könnyen félbevágható és fogyasztható. A belseje szép nyolcas körszimmetriával bír, a gyümölcs húsa puha, lédús, könnyen kanalazható, illata viszont nem sok van. Az íze ellenben egy gyümölcstől igencsak meglepő módon leginkább a tejszínes vaníliapudinghoz hasonlítható.
Az Új-Zélandi Datolyaszilva Ipari Testület információja szerint a magas C-vitamin tartalma okán a magas vérnyomástól a macskajajig mindenre ajánlott. Még egy érdekes tulajdonsága, hogy a gyümölcsöknél szokásostól eltérően szobahőmérsékleten tárolva áll el tovább, mint a hűtőben.
2008. június 16., hétfő
Datolyaszilva
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Én meghámoztam .... Az "anyós" azt mondta, úgy egyem, mint az almát... de a kanalazás szimpatikusabb. Köszi :):):)
Mi is hámozzuk, valahogy szimpatikusabb úgy. Mi kakinak ismertük meg, és úgy is hívjuk.
Mondjuk mulatságos volt, amikor a múltkor kértem a páromat, hogy hozzon be valamit, és azt válaszolta: "nem tudom, mert kakis a kezem!" :))
Hehe, nekünk is elvan már 2 hete egy pár a mikró tetején, pedig mindennap mondogatom magamnak, hogy be kéne tenni a hűtőbe. De akkor nem teszem :)
Nekem a kortere emlekeztetett az ize, bar az nagyon kemeny volt meg, tehat kanalazni se lehetett.
Ezek szerint varni kellett volna vele, mig kicsit jobban megerik :)
Megjegyzés küldése