A mejnó

Ha már úgyis elkezdtem bemutatni az Új-Zélandra betelepített madarakat is, akkor megemlékeznék egyik nagy kedvencemről, a Mejnóról, akivel már a világ több pontján is találkoztam, és már első találkozásunkkor belopta magát a szívembe a vidám természetével. Igazi nagyszájú, karakteres madárka, a seregély rokona, így mondanom sem kell, hogy nagyon örültem neki, amikor aztán Auckland-ben is megpillantottam.

Ezúttal is szemezgettem egy kicsit az nzbirds.com ide vonatkozó oldaláról.

Azon szokása miatt, hogy az út szélén felszedi az autók által megölt bogarakat, a Közönséges Mejnó minden bizonnyal az Új-Zélandiak által legmegszokottabb madár, legalábbis az Északi sziget északi részein. Hetyke, szemtelen természetük sok embert felbosszant. Ennek ellenére a szegény Pukekókkal ellentétben őket nem tudják egykönnyen elcsapni.

A mejnót az Indiai szubkontinensről telepítették sok nagyobb szigetre, köztük Új-Zélandra is. Habár 1870 és 1877 között több száz egyedet telepítettek a Déli Szigetre, ma már szinte csak a melegebb éghajlatú Északi szigeten, annak is inkább csak az északi részein fordulnak elő, farmokon, gyümölcsökben, és külvárosi kertekben.

A mejnót szülőföldjén a "földműves barátja" névvel illetik, mivel a vetőmagokat veszélyeztető rovarokat eszi. A kertészek sok országban nagyra tartják, éppen a rovarok elleni természetes védelemben betöltött szerepe miatt. Néhány országban házikedvencként is tartják intelligens és szeretetteljes jelleme, valamint hangutánzó képessége miatt.

A mejnók, a legtöbb madártól eltérően, inkább sétálnak, mint ugrálnak.

A mejnó párok hosszú évekig együtt maradnak. Fészküket száraz fűből készítik, tipikusan faodvakban, vagy szikla, esetleg épületek bemélyedéseiben.

Az éppen költő tojókat kivéve az éjszakát nagy, akár 1000 fős rajokban töltik, ahonnan nappal szétszélednek élelmet keresni. Leggyakrabban azonban aggresszív, lármás bandákban látni őket, ahogy más madarakat elzavarnak az élelemforrásoktól, amely leginkább ízeltlábúakból és gyümölcsökből áll.

A "mejnó" név eredetileg Hindi nyelven seregélyt jelent, a szó a Szanszkrit "madana" (örömteli, vidám) szóból, amely pedig a "mad" (örvendezni) szóból származik, ám annak gyökere a "túláradni, kifakadni" jelentésben van. Így végül a "mejnó" azt jelenti, hogy "az örömtől túláradó".