Tejbe fulladt világ

Már egy jó ideje figyelem az Új-Zélandi sajtót, hátha akad valami érdekesség. Mostanában viszont hetekig semmi izgalmas sem akadt, mire tegnap hirtelen csak úgy dőlt a hülyeség. A híráradat már-már kezdett valami olyan képpé összeállni, amelyet kedvenc zenészem, Sting a Jeremiah Blues című dalának szövegében (magyarul itt) festett meg.

Az egész azzal kezdődött, hogy hosszú lappangási időt követően napvilágra került egy sor tudományos kutatás végkövetkeztetése, mely szerint a tejben lakozó "ördög" az egészségünkre tör, szívbetegséget, cukorbetegséget, autizmust, skizofréniát és egy rakás egyéb nyavaját ránk zúdítva.

Hamarosan az is kiderült, hogy Auckland levegője igencsak rossz minőségű a vegyestüzelés és a gázolaj kormos égéstermékei következtében, ezzel tovább kínozva a nagyváros - friss tejtől amúgy is gyengélkedő - lakóit.

Ekkorra felébredt a tejipari érdekszövetség is, és a sok tejtől megrészegedve te(l)jes mellszélességgel cáfolta azt az állítást, amely szerint a tejben valamiféle gonosz lakozik.

Majd utána egy pórul járt ezermester rossz példáján keresztül óva intettek minden barkácsolót attól, hogy az alumínium szigetelő fóliát, amiért sokat tejelt a boltban, szögbelövővel rögzítse olyan falhoz, amelyben áram alatt lévő vezeték is fut, különben megrázó élményben lehet része.

E hír, és a fehér nedű körüli botrányok által felvillanyozott emberek ezután az élelmiszerbiztonsági hivatalt vették össztűz alá amiért az az érdekellentétek közt tipródva nem a megfelelő módon kezelte a tej biztonságosságával kapcsolatos beadványt.

Mindeközben Kaikoura városában hadat üzentek a Földet, eget, és a tengert beborító műanyagáradatnak, amikor egyik napról a másikra száműzték az "eldobható" nejlonszatyrokat, amelyekben annak előtte az emberek előszeretettel vitték haza frissen vásárolt javaikai, többek közt a tejet is.

S miközben az emberek azon vitatkoztak, hogy a klímaváltozást az emberi civilizáció idézte-e elő, vagy nem, a Pokol (egy kétes hírű pizzéria lánc, még az is lehet, hogy a pizzájuk nyomokban tejet is tartalmaz) megnyitotta kapuit, éppen 666 méterre a Menyország kapujától, így pont időben érkezett a hír, hogy a Szent Patrik katedrális felújítása befejeződött, a hívők újra látogathatják.

Végül aztán megnyugtattak minden kedves fogyasztót, hogy tejet inni a kutatási eredmények ellenére továbbra is biztonságos, sőt mi több, dicső tett. S mire a nap lenyugodott, civilizációnk jövője az "ellentétes érdekek" harcának véletlen áldozataként vérzett ki az esztelen (tej)gazdasági növekedés mindent felemésztő oltárán.

Kerge egy világban élünk, az mostmár biztos. Viszont ezáltal remek alkalmam nyílik mindenki figyelmébe ajánlani Izmáel történetét, mielőtt még túl késő lenne.