A tenger

A múlt heti nyaralásunk egész ideje alatt úgy zúgott a fülembe a tenger, mint valami mosógép, ami egy véget nem érő öblítéses programot ismétel. És valóban, a nagy víz közelsége szabályosan kimossa az emberből a sok-sok felgyülemlett stresszt. Ezen áldásos tevékenysége mellett számtalan gondolatot is "partra mosott" a nagy víz, ezek közül szedtem ide csokorba.

A tengeren talán az a legszembetűnőbb, ahogyan az eget tükrözi: ha az kék, a tenger is csodálatos színben pompázik, míg ha szürke felhők takarják az eget, a tenger is haragos színt ölt magára. E kettősség mindig ott van a tengerben: mert míg legtöbbször táplál, kellemes levegőt, időjárást és időtöltést biztosít, elég ha gondol egyet, és el is visz mindent és mindenkit aki az útjába kerül. Bizony a tenger szeszélyeit ismerni és tisztelni kell, mert a felelőtlenek sokszor szalagcímként végzik.

Új-Zéland partjait két nagy víz mossa: Keletről a Csendes-Óceán, míg Nyugatról a Tasmán tenger, összesen 15134 km tengerparttal gazdagítva e zöld szigetországot. A nagyobb városok szinte mind a part mentén épültek, így itt nem nehéz a tengerhez közel lakni. (s ahogy Lipi is megírta, az sokkal kellemesebb). Ugyanakkor túl közel sem kell merészkedni, mert egy tengerparti ház - bár az idő legnagyobb részében romantikus - a klímaváltozás következtében egyre jobban ki van téve a tenger okozta károknak, így bizony hamar felmehet a romantika ára.

A tenger ereje persze már időtlen idők óta cizellálja a partokat, aminek rendkívül látványos eredményét többek közt Punakaiki, vagy Moeraki környékén is megcsodálhatjuk.

Mindemellett sajnos az emberek a tengert valamiért még itt is hajlamosak egy mindent elnyelő pöcegödörnek tekinteni, aminek aztán az áramlásoktól függően időről időre felbukkanó fertőzéses tünetek a közvetlen eredményei. Azért a helyzet nem vészes, de - biztos ami biztos - nem célszerű a nagyvárosok közelében fogott tengeri herkentyűket sokat nyalogatni.

Lényeg a lényeg, lehet a tenger közelébe költözni, mert az szép meg jó, de mindenképp tessék a kellő tisztelettel megközelíteni, mert egyrészt Ő az erősebb és esetleg csúnyán vissza talál ütni, másrészt pedig sokszorosan rá is szolgált már és fog is a tiszteletünkre.